Közlemény a Hetednapi Adventista Egyház kommunizmus idei történelme körül felmerülő kérdésekre

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

A Hetednapi Adventista Egyház kommunizmus idei történelme fölött kialakuló vita miatt, a Romániai Adventista Egyház Uniójának Bizottsága nyilvánosságra hozza, és újra megismétli az 1989-es események utáni álláspontját:

- 1990. június 14/24. Jegyzőkönyv 5sz. Határozat, a következőt tartalmazza:

„A múltat áttekintve, felelősséggel felvállaljuk annak hibáit és tévedéseit, amiket a múlt rendszer nehézségei váltottak ki. Mélységes sajnálatunkat fejezzük ki minden Isten egyháza elveivel szemben foglalt bizonytalan, zavaros állásfoglalásért, mint például, a szombat megtartása gyermekeink és családjaink számára, az egészséges életmód előbbre vitele, az egyház pénzügyeinek kezelése, a külső hatóságokkal szembeni semlegesség megőrzése, és mások. Elismerjük, hogy mindezek Isten iránti hűtlenséget okoztak sokak részéről a népünk közül. Sajnáljuk, hogy a szolgálati lelkület helyett megjelent és közöttünk élt az elsőbbség utáni vágy, ami kételkedéshez és az egység megbontásához vezetett. Őszinte vallomást teszünk Az előtt, aki akar és meg is tud bocsátani annak, aki határozottan Felé fordul, és meghívjuk népünket, egyesüljenek velünk az önvizsgálatban és a családiassá vált bűneink elhagyásában azért, hogy a felüdülés ideje eljöhessen a várakozók nagy sokaságára.

Visszatekintve az elmúlt 45 évre, okunk van arra, hogy hűtlenségeink ellenére, hálával és elismeréssel emeljük fel szemeinket, mivel Isten jóságos keze által velünk és népével volt, megőrzött boldog reménységünkben, kibővítve az ő sátorát tízezrek előtt. Elismeréssel adózunk több ezer névtelen hősünknek, akik ezen megszorításokban, a Lélek indítására, veszélyes és ismeretlen utakon dolgoztak, hogy az igére éhes népünknek saját nyelvén adjanak táplálékot.”

Ezért 2006. december 12-én az Adventszemle 28. oldalán közölt 120. Jegyzőkönyv 20 sz. Határozata, ami megjelenik az Egyház hivatalos honlapján, hasonlóképen az Advent Infóban is a következőket tartalmazza:

”A Hetednapot Ünneplő Adventista Egyház Vezető tanácsa úgy véli, hogy a titkosszolgálat dossziéinak tanulmányozása egy jogos tett, amelyből a román állampolgárok megtanulhatják azt, hogy előbb vagy utóbb, mindenki szembekerül a cselekedeteit feljegyző nyilvántartással és bármilyen titokban vagy sötétségben véghezvitt tett nyilvánosságra kerül, ezért nagyon vigyáznunk kell életmódunkra.

Habár tudjuk, hogy ez nem segít a társadalmi összhang megtartásában, ellenkezőleg, sok új sorompót és elégedetlenséget eredményez, kérjük a Jó Istent, irgalmazzon népünknek és segítsen főleg a fiatal nemzedéknek tanulni a keserves történelemből azért, hogy elkerülhesse a múlt tévedéseit, és hozzájáruljon egy bizalomra és kölcsönös tiszteletre épülő társadalom kialakulásához.

A kommunista időszak lezárulásától eltelt 17 év elegendő idő volt arra, hogy azok, akik behódoltak a nyomásnak és egyesítették erejüket a gonosszal azért, hogy ártatlan felebarátjuknak rosszat tegyenek – támogatva ekként a kommunista diktatúrát – kifejezzék sajnálatukat, megvallva vétkeiket és bocsánatot kérve Istentől és azoktól, akiket tettük érintett.

Azok az emberek, akik nem félik Istent, azt hiszik, hogy megoldhatják a problémát letagadva és eltakarva azt. A keresztények azonban hiszik, hogy bármilyen lelki ébredés és reform a bűn elismerésével és bevallásával kezdődik, ezért tartoznak azzal, hogy jó példát adva, bevallják gyengeségeiket, ha valamilyen formában együttműködtek a hatalommal. Ilyen magatartást várunk el a vezetőségben levő személyektől, akik felelősek a gyülekezetek erkölcsi helyreállításáért.

Hisszük, hogy egy ember sem képes megítélni azokat, akik az együttműködés csapdájába estek. Ezért bátorítunk minden keresztényt, hogy megértéssel tekintsen ezekre a személyekre, és tegyen meg mindent helyreállításukért, hogy a főpapi ima beteljesedhessen, “amint a mennyben, úgy a földön is” legyen valóság.

Mindazáltal, úgy véljük, hogy azok, akikről bebizonyosodott, hogy együttműködtek a titkosszolgálattal, nem maradhatnak vezetői tisztségben.”

E határozat részeként az Unió Bizottsága felkért minden alkalmazottat, hogy saját felelősségére írjon alá egy nyilatkozatot, amelyben vallja, hogy nem volt együttműködése. Következésképpen, az Unió Bizottsága sohasem kérte azt, hogy valamilyen könyv íródjon az Adventista Egyház kommunista időben megélt történelméről, amely megírásához a titkosszolgálat, vagy egyéb kommunista forrásokból keresnek anyagot, nem fogadott el hivatalosként egyetlen formát sem, ugyanakkor senkit sem ellenzett, aki ilyen munkába kezdett.

“Az Egyház a vörös pusztában” című könyvvel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az Unió Bizottsága beleegyezését adta abba, hogy ez a könyv megjelenjen az Élet és Egészség kiadó nyomtatásában, úgy, ahogy más szerzők könyveinek kiadását is megengedi.

A szerző vállalta a felelősséget a könyv tartalmáért, amint ez megjelenik a könyvben is. Az Élet és Egészség Kiadó nem vállalta a könyv terjesztését, így a könyv nyomtatásával, nyomtatási költségeivel és terjesztésével a szerző foglalkozott. Sajnálunk bármilyen elődeinket érintő tettet, kifejezzük értékelésünket és tiszteletünket az ő személyük és szolgálatuk iránt. Égi Atyánk adjon nekik örök fizetséget szolgálatukért és az evangélium ügyének előbbre viteléért, tájainkon tett fáradozásukért.

Kérjük a Jó Istent, hogy továbbra is vezesse egyházát az ébredés, a reform és a misszió területén, hogy “inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát szeretetben.” Efézus 4:15,16 (Kat. Ford.)

 

Az Unió Bizottsága

2014. február 13

Fordította: Ferencz-Zorgel József Attila

Légy prédikáció!

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

8 millió adventistát hívtak meg, hogy jócselekedetek által Jézus kezében és lábainál legyenek világszerte a falvak, városok és metropoliszok utcáin. Elkészült egy egyszerű világszintű stratégia.

A 2013-ban megszervezett Fiatalok Világnapja (Lásd: 2013. március 19-i EUD News) olyan áldásnak bizonyult, amely túlszárnyalta legmerészebb álmainkat.  A sajtó segítségével megvalósított kampány majdnem négy millió személyhez jutott el, mi pedig több mint 10.000 képet és videót kaptunk a szolgálatban lévő fiataloktól. A három ország stúdiójában (Ausztrália, Németország, és az Amerikai Egyesült Államok) megvalósított élő közvetítés a Fiatalok Világnapját az egész világon elterjesztette.

2014. március 15-én, szombat reggel, fiataljaink egyel kevesebb prédikációt hallhatnak majd. Ők lesznek a prédikáció. Kilépnek az épületből, hogy Egyház legyenek és elérjék az embereket Jézus nevében.

A Fiatalok Világnapja több új és érdekes elemet tartalmaz.  Idén 20 helyről, a világ különböző pontjairól 24 órán keresztül közvetítenek élőben. Több módszerrel is lehet élőben követni a Fiatalok Világnapján készült riportokat, annak függvényében, hogy mikor osztják meg azokat: Hope Church Channel (22 óra élő közvetítés), Hope Canal Global (2 óra fordítás), www.hopetv.org, www.globalyouthday.org, a Fiatalok Világnapja alkalmazás.

"Oszd meg, hogyan töltötted a Fiatalok Világnapját!", kért fel Gilbert Cangy, a világszintű Ifjúsági Ügyosztály vezetője. "Tapasztalataitokat megoszthatjátok a Fiatalok Világnapja oldalán (www.globalyouthday.org), vagy az alkalmazás segítségével." Az alkalmazás elérhető Android és Apple eszközökön az iOS App Store-ban. Töltsd le innen!

Gilbert Cangy arra kéri a fiatalokat, hogy osszanak meg egy fényképet szöveg kíséretében a "Hozzájárulok!" menüpontban. Az eszköz automatikusan felismeri földrajzi helyzetedet, így mások a térképre "tűzve" láthatják a feltöltött képeket." A technológia határtalan!

Az erre a napra készült reklámanyagot innen töltheted le!

"Mások számára ötletforrás lehettek! Csatlakozzatok hozzánk a Facebook oldalunkon és osszátok meg velünk a Fiatalok Világnapjával kapcsolatos tapasztalataitokat", mondta Cangy. A világ legtöbb helyén 2014. március 15-e az ifjúsági imahét kezdetét is jelenti. Az erre az alkalomra elkészített anyagot innen töltheted le!

Kétségkívül a legszebb üzenet, melyet az Egyház kaphat, a fiatalok lelkesedéssel, szenvedéllyel és biztatással történő beavatkozása a gyülekezeti és társadalmi életbe.

"Légy prédikáció! Ez nem csak egy szlogen, hanem életforma is", nyilatkozta Corrado Cozzi, az Inter-Európai Divízió Kommunikációs Osztályának Igazgatója.

 

Fordította: Kovács Szabolcs

150. évfordulóját ünnepli az Adventista Egyház Olaszországban

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

A vallásszabadságért való odaadás a világszéles Hetednapi Adventista Egyház egyik legfőbb jellemzője. 150 éves létezésének megünneplése olyan fontos pillanat, amikor áttekinthetjük a történelmünket és az egyház jelenlétének jelentőségét a társadalomban. Az adventista egyház a február 15-22 közötti hetet a vallásszabadságnak szentelte Olaszországban.

1864-ben Michael Belina Czechowski, néhai lengyel pap, aki az Egyesült Államokban csatlakozott az adventizmushoz, az új hitet elhozta Európába. A munkát a Piemont hegységben lévő Valdensek völgyében kezdte, ahol néhány évvel azelőtt (1848) a zsidók és a valdensek polgári és politikai jogokhoz jutottak. Az adventhit megélése nehéz volt Olaszországban, mivel a bibliai szombat megtartása megnehezítette a megtértek életét a munkahelyen és az iskolában is.

Több olyan személy kezdett el könyvevangélistaként Bibliát, vallással és egészséggel kapcsolatos könyveket eladni, akik elvesztették munkahelyüket, vagy a szombat miatt nem alkalmazták őket. Ez a mozzanat jelentősen befolyásolta az adventizmus elterjedését Olaszországban.

Ezen ünnep alkalmával az Olaszországi Adventista Unió Vallásszabadsági ügyosztálya megjelentetett egy könyvet a " 150 évnyi (1864-2014) hetednapi adventista jelenlét Olaszországban. Történetünk, missziónk, kihívásaink és bizonyságtételeink" címmel a firenzei Edizioni ADV-től.

Ez a könyv nyomon követi a történelmet, az adventizmus más vallások melletti jelenlétének jelentőségét Olaszországban, a társadalmi odaadást, a nyújtott szolgáltatásokat; a teológiai, etikai, kulturális és multikulturális kihívásokat, amelyekkel az egyház szembenézett a jelen és a jövő biztosítása érdekében.

A könyv nem adventistákkal készült interjúkkal fejeződik be, hanem olyanokkal, mint Paulo Naso professzor, Anna Maffei lelkész, vagy Valdo Spini professzor. Ők szabadon nyilvánították ki véleményüket az Adventista Egyházról.

Az Adventista Egyház egyik jellemzője a vallásszabadságért való odaadás. Ez volt az első világszinten létrehozott ügyosztály. Egy vallásszabadságról szóló bibliai elmélkedést küldtek ki minden egyes közösségnek, így az eseményt ünnepelve, visszaemlékezünk arra, hogy ez a szabadság nem csak egyéni, hanem közösségi is. Ez nem elidegeníthetetlen jog.

 

Dora Bognandi, BIA; CD EUD News

Fordította: Kovács Szabolcs

A találékonyság a hatékonyság kulcsa az új "figyelem gazdaságban", mondják a média szakemberei

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

A határok erőltetése már nem elegendő. Az idén, az Adventista Egyház technológiával és közmédiával foglalkozó szakemberei részt vettek a Global Adventist Internet Network (GAIN) konferencián, ahol azzal a kihívással találták szemben magukat, hogy a határokat vagy a vissza pillantó tükörben nézik, vagy pedig a sikertelenség veszélyébe sodródnak.

A február 13-i délelőtti istentiszteleten az Adventista Egyház egyik alelnöke – név szerint Pardon Mwansa – több száz szakembernek elmondta, hogy a "korlátoltság mentalitása" és a "terjeszkedés mentalitása" korlátozza az Egyház missziójának és szolgálatának méreteit. A korlátoltság mentalitását megfojtják a hagyományok, a terjeszkedő mentalitás pedig ezen hagyományok újra képzeletiségéhez vezet. Fontos, hogy átváltsunk egy kreatív mentalitásra, mondta ő.

"Könnyű oda menni, ahol mások jártak. „De kik azok, akik jobbá tették ezt a világot? Az első felfedezők, az első civil jog védelmezői és mindazok, akik fejlesztéseket hoztak a technológiában; ők voltak azok, akik átlépték a határokat.

Nem érünk el sehova a határokra korlátozott mentalitással, mondta Mwansa a konferencián jelenlevő 400 szakembernek.

Mártha Gabriel, marketing szerző és tanácsadó aláhúzta a fent említett gondolatot és a február 14-i előadásában körül írta az úgynevezett "egyszerűség tereket", amelyekben egy intézmény megrekedt a technológia egy adott szintjének elsajátításával.   "Nem maradhatunk itt, ismeritek a következő szintet, amit el kell érni", mondta ő. "És ami még fontosabb, ismerjétek meg hallgatóitokat. Napjainkban a figyelem gazdaságosabb kezelésében az üzenet versengésben van a sikerességgel", mondta Mártha.

"Meg kell értenetek, hogy mi az a dolog, ami a hallgatóitok szívét arra készteti, hogy gyorsabban verjen. Ha nem vagytok részesei annak az üzenetnek, amelyet a hallgató szeretne hallani, akkor csupán egy része vagytok a zajnak."

Azok a szervezetek, amelyek sikeresek a figyelem gazdaságos kezelésében tudják, hogy az ötletek és az információk érméje nem elegendő a sikerhez. Csak magukban az ötletek értéktelenek. Most olyan emberekre van szükségünk, akik a dolgokat megtörténtekké teszik", mondta Mártha.

Ez a dolog Sam Neves, adventista lelkész és a Brit Egyházterület fejlesztési osztálya számára azt jelentette, hogy az iPhone és az iPad felhasználók részére kifejlesszenek egy játék lehetőséget, amely "Hősök" nevet viseli majd.  Az első ilyen jellegű játékot 3.000-en töltötték le a feltöltés utáni első 48 órában. A GAIN konferencia utolsó napján az Egyház ifjúsági osztályának vezetője aláírta azt a szerződést, amelyen keresztül az Android felhasználók számára is lehetővé teszik a "Hősök" letöltését.

A játék sok bibliai hőst mutat be a felhasználóknak, olyanokat, mint Ábrahám, Dávid és Eszter és a játékban feltett kérdéseken keresztül felbecsülhetik bibliai ismereteiket is. Sőt, eredményeiket összehasonlíthatják a Facebook-on lévő barátaikkal. A GAIN konferencián be is mutatták a játék nyújtotta gyakorlati lehetőségeket több Divízió játékosai között.

„Rájöttünk arra, hogy az új generáció számára az identitástudatot úgy tudjuk bemutatni, ha beszélünk arról, hogy kik voltak hőseik", mondta News. Hogy tehettük volna ezt jobban, mint felhasználva azokat az eszközöket, amelyekkel ők otthonosan bánnak.

Daryl Gungadoo az Adventista Világ Rádió hálózati mérnöke azt mondta, hogy a "játékosítás" az új határ, és, hogy a sikeres cégek lehetőséget találnak majd a felhasználók játékok általi bekapcsolására.

Említett egy esetet Svédországból, ahol a Volkswagent népszerűsítő cég a sebességet mérő csúnya kamerákat lottó lehetőséggé változtatta, ahol azok, akik betartják a megengedett sebességet, elnyerhetik azt a pénzt, amit azok fizetnek be, akik áthágják azt.

Sonja Kovacevic, a LIFEconnect ügyintézője az Adventista Egyház Transz-Európai Divíziójában azt javasolta, hogy a "hallgatóság legyen a király".

„A mi hallgatóságunk azokban a személyekben bízik, akiket ismer, és csak akkor ismerhetnek igazán, ha szükséges tartalmat ajánlunk nekik. Akkor kedvelnek, ha kedvelik életvitelünk tartalmát és akkor bíznak igazán, ha a tartalom, amelyet kínálunk hihető, következetes és ingyenes", mondta Kovacevic.

Milton Soldani Afonso, brazil üzletember NetAward kitüntetést kapott Ted N. C. Wilsontól az Adventista Egyház elnökétől, mert fontos szerepet játszott a közmédia létrehozásában és finanszírozásában  Dél-Amerika területén.

Az idei  GAIN konferencián szót kért Antonio Monteiro, akit a múlt hónapban helyeztek szabadlábra egy Togói börtönből igazságtalan fogva tartásért, és aki megköszönte a sok ezer személynek a szabadon bocsátásáért mondott imáikat és letett aláírásaikat. Ebben az esetben is nagy szerepet játszott a Facebook, a Twitter, ahol több mint 50.000-en jelezték, hogy részt vesznek az „imák a Togóiakért" imaláncban. Később, az egyház hivatalos honlapján petíció indult több mint 60.000 aláírással a megmentésük érdekében.

„Elmondtam a feleségemnek, hogy a házunk egyik falára fogjuk kiragasztani ezeket az aláírásokat, az adventista nagy család szabadulásunkért tett erőfeszítéseinek értékelése gyanánt.

Elizabeth Lechleitner/ANN

Fordította: Portik Herbert Zoltán

Nemzedékváltás a Stimme der Hoffnung-nál

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

2014. augusztus 1-től kezdve, a 38 éves Klaus Popa lelkész fogja átvenni a jelenlegi 61 éves Matthias Mueller, általános igazgató helyét a STIMME DER HOFFNUNG-nál. Klaus Popa tanulmányokat végzett Németországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában és Hollandiában. Egyetemi végzettséggel rendelkezik grafikai tervezésből és teológiából, valamint tapasztalattal lelkészként illetve tanácsadóként. Popa 2006-tól a STIMME DER HOFFNUNG alkalmazottja, 2013-tól pedig igazgató segéd posztot töltött be.

Matthias Muellert 2002-ben nevezték ki vezérigazgatónak. Augusztustól kezdve Mueller a kommunikációs osztály és a személyes munka igazgatójaként fog szolgálni a Hetednapi Adventista Egyház Hansa Egyházterületénél. Úgyszintén aktívan működik majd együtt a Reménység Hangja Rádióval és külső tanácsadóként támogatni fogja a STIMME DER HOFFNUNG-ot.

Hasonlóképpen augusztus 1-től, a 36 éves Sven Fockner lelkész átveszi a Levelezős Biblia Iskola igazgatói székét a STIMME DER HOFFNUNG keretén belül. Fockner Ausztriában, az Egyesült Államokban és Németországban végzett teológiai és filozófiai tanulmányokat, 2013-tól pedig az Osztályon belül segédigazgatóként tevékenykedett.

Fockner, a 63 éves Siegfried Wittwer helyett lép szolgálatba, aki 1994 óta töltötte be a Levelező Biblia Iskola igazgatói szerepét és 2015-ig, nyugdíjazása pillanatáig, besegítői szerepet vállal majd.

Mindketten, Matthias Mueller és Siegfried Wittwer, üdvözlik a STIMME DER HOFFNUNG Adminisztratív Bizottságának döntését, mely szerint a fiatalabb lelkészek is szerepet vállalhatnak az Európai Média Központ keretén belül, frissességet hozva magukkal.

Az Alsbach-Haehnlein-i (Hesse, Németország) székhellyel rendelkező STIMME DER HOFFNUNG  Európai Média Központ, a Nemzetközi Levelező Biblia Iskola mellett, egy látás korlátozottak számára fenntartott szolgálatot, és a Reménység Hangja Rádió és TV csatornát is működteti.

Az Európai Média Központ, a több mint 208 országban jelen levő, 70.000 imaházzal rendelkező és 18 millió tagot számláló, Hetednapi Adventista Egyház hatásköre alatt működik.

Stimme der Hoffnung, CD EUDNews

Fordította: Vajda Csaba

Az első terjedelmes interjú Antonio Monteiroval börtönből való kiszabadulása után

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Antonio Monteiro dos Anjos, hetednapi adventista lelkészt letartóztatták, megvádolták, majd bezárták a Loméban lévő, Togo állambeli börtönbe.

22 hónap fogság után a Zöld-foki származású lelkészt a Togói Ítélőtábla ártatlannak találta a vádakban, ezért 2014. január 13-án szabadon engedték.

Adventisták ezrei, más vallásúak és az emberi jogok védelmezői, akik mind imádkoztak és dolgoztak a szabadulás érdekében, hálásak voltak az örömhír hallatán. Azonban mások, mint például az adventista Bruno Amah is, még mindig börtönben vannak hasonló vádak miatt.

Monteiro az első szabadlábon töltött szombatot családjával a szenegáli Dakarban ünnepelte, miközben hazafele tartottak a Zöld-foki Köztársaságba.

Delbert Baker, az Adventista Egyház alelnöke, a Generál Konferencia képviselőjeként találkozott Monteiroval, akinek otthona felé együtt utaztak.

Monteirot több mint ezer támogató és barát fogadta a praiai Nelson Mandela Nemzetközi repülőtéren. Baker Szenegálban interjút készített Monteiroval, és elbeszélgettek a börtönben töltött időszakról, arról, ahogyan ott érezte magát és a jövőbeli terveiről.

Portugálról angol nyelvre Monteiro lánya, Andreia fordított.

 

GONDOLATOK

 

Delbert Baker: Hogyan foglalná össze az átélt tapasztalatát, amelyben igazságtalanul megvádolták, letartóztatták és majdnem két éven keresztül fogva tartották egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el?

Antonio Monteiro: Segítettem egy emberen, aki segítséget kérni jött az irodámba; egy olyan emberen, akit soha addig nem láttam. Később, amikor a rendőrséggel problémáink akadtak, ugyanaz az ember engem és másokat olyan gyilkossággal vádolt meg, amiről semmit sem tudtunk és semmi közünk nem volt hozzá. Ezen hamis vád következtében igazságtalanul letartóztattak és fogvatartottak.

A történtek után úgy éreztem, hogy rám szakadt az ég. Az elfogatásom előtti utolsó prédikációm a személyes ébredésről és az Istennel való járásról szólt. Akkor nem tudtam, hogy arra a nagy hitre és a bibliai elvekhez való ragaszkodásra lesz szükségem, amelyekről addig beszéltem. Hitem meg lett kérdőjelezve, de Isten támogatott.

Baker: A Togói Bíróság nemrég ártatlannak találta az összes vádban. Mit érzett, amikor meghallotta az ítéletet?

Monteiro: Hálásnak, megkönnyebbültnek és boldognak éreztem magam. Emlékszem, amikor a bíró felolvasta az összes törvényekről szóló nyilatkozatot, a csendben mellettem álló két őr felém fordult és ezt mondta: "Lelkész, ön szabad!" Nagyon megható és boldog pillanat volt. Az első gondolatom az volt, hogy mennyire boldog leszek, amikor láthatom a feleségem és a családom.

Baker: Melyek voltak a szabadulásodhoz vezető tényezők?

Monteiro: Elsősorban Isten egyenes közbelépése volt. Ő dolgozott az embereken keresztül. A börtönben elfelejthettek volna, de feleségem és családom, az Adventista Egyház helyi vezetői és az egyházban lévő munkatársaim nem felejtettek el. Isten a Zöld-foki Köztársaság kormányzóit és védő ügyvédeimet is felhasználta. Nagyszerű az Ő ereje!

 

MEGPRÓBÁLTATÁSOK

 

Baker: Visszatekintve, mit gondol, miért engedte meg Isten, hogy megélje ezt a tapasztalatot?

Monteiro: Nem tudom megmagyarázni, miért történt ez meg. Úgy néz ki, Istennek magasabb célja volt. Rájövök, hogy nem minden dologra van válaszom, ami az életben történik. Egyes dolgokat előbb meg kell élni. Leginkább a családomért aggódtam. A lehető legrosszabb az lett volna, ha velük is történt volna valami énmiattam.

Baker: A vádak és a börtönben eltöltött idő dühössé, vagy csalódottá tett?

Monteiro: Nem, nem voltam dühös vagy csalódott. Tudtam, hogy a vádak alaptalanok és igazságtalanul kezeltek. Eleinte folyamatosam ezt kérdeztem: "Miért történt ez velem?" Majd ezt kezdtem  kérdezgetni: "Mit akart Isten a helyzet által tanítani nekem?"

Ez volt a helyzetemhez való legjobb hozzáállás. Eldöntöttem, hogy nem vesztegetem az időm negatív gondolatokkal, hanem egy fejlesztő és tanulságos tapasztalatként használom fel azt. Nagyon sok ideges, dühös és haragos rabot láttam állandóan. Láttam, hogy a düh és csalódás miatt elveszítették önuralmukat és megmérgezték kapcsolataikat. Nem akartam én is ilyenné válni.

Baker: És mi van azokkal a személyekkel, akiket önnel egy időben vádoltak meg ugyanúgy, de nincsenek szabadlábra helyezve?

Monteiro: Valaki a következőket mondta és én hiszem azt: Egy küldetésem volt a börtönben. Addig nem távoztam onnan, ameddig nem végeztem el a feladatomat. Ez igaz volt rám nézve, és igaz a többiekre is. Egy küldetést kell teljesítenünk, Isten pedig velünk lesz míg azt végezzük, és akkor is, ha úgy dönt, hogy elmenjünk.

Amikor kijöttem a börtönből, azt üzentem (Bruno) Amah testvérnek – akit tisztelek és hiszem, hogy nem vétkes – és minden hívőnek, hogy folytatni kell a munkát, amelyet elkezdtünk. Még mindig imádkozok, hogy az az Isten, Aki általunk dolgozott a múltban, maradjon vele is. Még mindig foglalkozok velük és támogatom őket.

 

A FELMENTÉS

Baker: De mi lett volna, ha az ön esetében más lett volna az ítélet? Hogyha nem szabadult volna ki a börtönből?

Monteiro: Ez egy olyan jó kérdés, amelynek örülök, hogy nem kell foglalkoznom vele. Miközben a börtönben voltam, valóban hittem, hogy Isten megszabadít. Ő sugallta ezt a gondolatot, de tudtam, hogy nem beszélhettem sokat erről a meggyőződésemről. Annak ellenére, hogy hittem Isten szabadításában, fel voltam készülve arra, hogy a börtönben maradok és megteszek minden szükséges erőfeszítést.

Baker: Keresztényekhez hasonlóan cselekedett, amikor segítséget nyújtott. Majd az, akinek segített, igazságtalanul megvádolta. A tapasztalat után átértékeli a másoknak nyújtott segítségben vállalt szerepét?

Monteiro: Nem. A történtek nem befolyásolnak ilyen téren. Az a tény, hogy miközben jót cselekszünk, nemkívánatos dolgok történhetnek velünk, nem kellene meggátoljon a jótéteményekben. Jézus jót tett, s nézzétek, hogy viselkedtek vele a kereszten. A börtönben több emberen segíthettem, mint eddig bármikor. Mindezek mellett, amikor másokon segítünk, mindig bölcsnek, figyelmesnek és óvatosnak kell lennünk.

Baker: Úgy érzi, hogy az előző lelki tapasztalat felkészítette erre a próbára?

Monteiro: Isten nem enged meg annál nagyobb próbát vagy kísértést, mint amit el tudunk viselni. Hiszem, hogy Isten felkészít azokra a dolgokra, amelyekkel szembe kell majd néznünk. Igen, az Istennel való előző tapasztalatom felkészített arra, hogy elviseljem ezt a helyzetet. Nem egyetlen egy esemény által leszel felkészítve.

Jézushoz hasonlóan én is elmondtam: "Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár", de aztán hozzáfűztem: "mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te". Ezek olyan gondolatok, amelyek nem egy alkalommal, hanem ismételten eszedbe jutnak, de minden egyes alkalommal hit által szembe kell nézz velük, el kell utasítsd azokat és meg kell maradj a hitben.

 

SZOLGÁLAT


Baker: Mutasson be egy általános napot a börtönből.

Monteiro: 500 rabnak építtetett börtönben éltem, ahova körülbelül 2000 rabot zsúfoltak be. A részlegen, ahol én voltam, 25-58 férfi volt; nem voltak ablakok vagy légkondicionáló berendezés. Korán keltünk. Az első órákban időt szántam az imára és a Biblia olvasására, aztán kimentem az udvarra. Sok fogvatartott azt mondta, hogy az étel egyáltalán nem volt étel. Természetesen az alapvető szabadsági jogainkat nem tartották tiszteletben.

Minden este 5:50-kor az őrök cellánkba zártak, vissza pedig csak a következő reggel 6 órakor jöttek. Nem volt takarónk, csak földre letett matracaink. A szoba közepén egy nagy veder állt, amit mindenki illemhelyként használt. Nem volt intimitásunk. Engedje meg, hogy elmondjam, szörnyű életkörülmények voltak. A környezet hatására különböző betegségek és állandó veszekedések ütötték fel fejüket; ugyanakkor az, ahogyan a többi rab kezelt engem és a tény, hogy egyszer sem betegedtem meg, nagy áldást jelentett számomra.

Baker: A börtönben a világon mindenhonnan volt látogatója. Hogyan hatott ez önre és a fogságban eltöltött időre?

Monteiro: Igen, a látogatások voltak a legbátorítóbbak. Most már jobban megértem, mire vonatkozik a Biblia, amikor azt mondja, hogy meg kellene látogassuk a börtönben levőket. Minden látogatás szeretetről és támogatásról tett bizonyságot.

A nap legfontosabb pillanata a feleségem látogatása volt. Megengedték, hogy ételt hozzon nekem, úgyhogy naponta ellátott eledellel. Gyakran jöttek a gyermekeim is. Ugyanakkor az unió és misszió vezetői, lelkészek, adventisták, Generál Konferencia és a Zöld-foki Köztársaság küldöttei is meglátogattak.

Az egyik legkülönlegesebb látogatóm Ted Wilson lelkész, az Adventista Egyház Generál Konferencia elnöke volt. Mindenkit – fogvatartottakat, őröket, a börtön vezetőségét, adventistákat és a közösség tagjait – meghatott a tény, hogy az elnök időt szánt meglátogatásomra.

 

LECKÉK


Baker: Ezen tapasztalat alapján milyen tanulságokat vont le?

Monteiro: Nagyon sok leckét megtanultam a börtönben. Adok néhány példát. Megtanultam, hogy létezik egy csodálatos erő:

Elsősorban a teljes, ellenségeskedés nélküli megbocsátás. Hajlamos voltam elkeseredni és haragossá válni azért, ahogyan viselkedtek velem, de eszembe jutott, hogy Jézust ugyanúgy igazságtalanul vádolták. Úgyhogy az én célom az volt, hogy megbocsássak és ne haragudjak tovább. Ezért kapcsolatba kerülhettem a vádolómmal is, akit ugyanabba a börtönbe hoztak egy alkalommal, ahol én is voltam. Ez a megbocsátás lelki szabadságot és erőt adott.

Majd, visszautasítás nélküli elfogadás. Nem tudtam, hogy mit tartogat számomra a jövő, de elfogadtam a helyzetet, hogy a börtönben vagyok. Hittem, hogy egyszer szabadon engednek annak ellenére, hogy nem tudtam hol és hogyan fog ez megtörténni. Épp ezért nem nyilatkoztam az embereknek arról, hogyan reagáltam volna, ha nem engednek el. Nem szerettem volna, ha félreértenének, és azt hinnék, hogy kételkedek vagy bizonytalannak érzem magam. Nem akartam elveszíteni a hitemet, vagy feladni az igazságtalan vádak elleni harcot.

Harmadsorban, együttérzés és nagylelkűség. A börtönben mindig szükség van segítőkész emberekre. A szeretet és jóság nagyon fontos volt a börtönben. Nagyon kis helyen nagyon sok rab élt. Ebben a nehéz helyzetben valós szükséglet volt Krisztus szeretetét bemutatni.

Amikor éhesek voltak, szükségük volt pénzre, elbátortalanodtak vagy családi problémáik voltak, megpróbáltam a lehető legtöbbször segíteni. Amikor a rabok veszekedtek és haragudtak, próbáltam békességet hozni és kibékíteni őket. Amikor pedig nyitottak voltak az emberek, megosztottam velük az evangéliumot. Létezik egy portugál szó, "morabezza", amely összefoglalja mindazt, amit próbáltam elmagyarázni. Ez a szó a vendégszeretetet, jóságot és szeretetet szimbolizálja.

Negyedsorban az Istenben való töretlen hit. Folyamatosan hittem azt, hogy Isten velem van a börtönben. Azokra a bibliai személyekre gondoltam, akik voltak börtönben – József, Jeremiás, Pál és mások – és ez a dolog bátorított. Pálhoz hasonlóan, nem a Togo állam egyik rabja voltam, hanem a Jézus Krisztusé.

És nem utolsó sorban a hasznosan eltöltött idő. Sok idő állt rendelkezésemre. Elvesztegethettem azt vagy felhasználhattam értelmi és lelki növekedésre. Bibliát és más könyveket olvastam, imádkoztam, naplót vezettem és áhítatokat szerveztem. Prédikálhattam, taníthattam, és tanácsot adhattam. Építően próbáltam felhasználni az időmet.

 

PÉLDÁK


Baker: Beszélt az igazságtalan vádlók iránti megbocsátásról. Hogyan nyilvánította ki ezt?

Monteiro: Egyszerűen megbocsátottam. Miután eldöntöttem, hogy nem leszek dühös és csalódott, elhatároztam, hogy megbocsátok úgy, ahogy Isten is megbocsátott nekem. A lázadás nem éri meg, túl sokba kerül.

Az emberek látták, hogy jóságos vagyok a vádlómmal, és érdekelte őket, hogy tudom ezt megtenni. Ez a viselkedés sok bizonyságtételnek nyitott ajtót, és változások kezdődtek el. A börtön békésebb hely lett. Az emberek ezt mondták: "Monteiro lelkésszel köztünk nem tudunk úgy veszekedni, ahogy azelőtt." A megbocsátás kimutatása erős és ragályos.

Baker: Bizonyságot tett és evangelizált. Láttam olyan képeket, amelyeken embereket keresztelt és Úrvacsorát osztott. Mondjon többet a lelkek megnyeréséért végzett munkáról.

Monteiro: A börtön volt az én misszióterületem, a többi rabon pedig segíteni szerettem volna, és ha lehetőségem adódik rá, megnyerni őket Krisztusnak. Pál, Dániel és József tapasztalata és bizonyságtétele a börtönben jó példaként szolgált. Pál bizonyságot tett és lelkeket nyert meg Krisztusnak, miközben láncokkal volt megkötözve. Dánielt börtönbe vetették, és a király előtt tett bizonyságot. József igazságtalanul került börtönbe, ennek ellenére bizonyságot tett és szelíden viselkedett a többi rabbal.

Amikor a börtönbe értem, hetednapi adventista lelkészként mutattak be. Kérték, hogy prédikáljak, így bemutattam nekik Isten Igéjét. Prédikáltam és rendszeresen bibliatanulmányozásokat tartottam. Aztán könyveket adtam, amelyeket egyházunk tagjai hoztak el a börtönbe. Használtam és ajánlottam a "Nagy küzdelem" sorozatot, több száz Bibliát, valamint a Boldog Otthon, A Jézushoz vezető út, és A nagy küzdelem című könyvekből több mint 2000 példányt osztottam szét.

Aztán imacsoportokat és bibliatanulmányozó csoportokat szerveztem. Megrendeztem egy "Imanap Togo államért" nevet viselő eseményt is. Első alkalommal egyesültek muzulmánok, katolikusok, protestánsok és más felekezetűek a Togo államért és vezetőségéért mondott imában. Ezek az alkalmak egységet hoztak a börtönbe.

Baker: Általában akik a börtönben misszióznak, azon kívül élnek, viszont ön belső emberként szolgált. Nehéz volt rabként szolgálni a börtönben?

Monteiro: Néha nehéz volt, de leginkább örömökben volt részem, amikor láttam, hogy az imáim meghallgatásra találtak és az emberek élete megváltozott. Nem elkészített missziós tervvel vonultam a börtönbe. A terv a lehetőségekkel együtt épült ki.

Kedden és csütörtökön prédikáltam; egész héten biztosítottam a bibliatanulmányozást. Ugyanakkor volt időm bibliaszövegeket és a Prófétaság Lelkéből idézeteket is lefordítani portugálra. A keresztségek és az Úrvacsora pedig valódi jelentőséggel bírtak. Egy alkalommal 9 rabot kereszteltem meg, akik az Adventista Egyházhoz szerettek volna tartozni.

 

JÖVŐ

 

Baker: Mi az a lelki örökség, amely megmaradt a börtönben töltött idő után?

Monteiro: Nem vagyok biztos benne, hogy örökségnek nevezném, de szeretném azt hinni, hogy azt tettem, amit Jézus szeretett volna, hogy tegyek. Hamis vád miatt kerültem oda. Az ott eltöltött idő alatt felfedeztem, hogy óriási szükségletek vannak. Valamit tudtam ajánlani, volt egy különleges elvégzendő munkám, és megtettem a tőlem telhetőt.

Baker: Kétségkívül a szolgálata folytatódni fog. Milyen lehetőségeket lát a jövőre nézve?

Monteiro: Szeretnék szolgálni és embereken segíteni. A Zöld-foki Egyházterület lelkésze vagyok. Továbbá szeretnék még a börtönben található emberekért is dolgozni. Hiszem, hogy az eddigi tapasztalatomat fel tudom használni és javítani tudok a munkámon. Ez az a munka, amelyre bátorít bennünket Krisztus és hiszem, hogy ezen fontos területen sokat tehetünk. Továbbá szívesen megosztom bárkivel az átélt tapasztalatokat.

 

HÁLA


Baker: Mit üzen azoknak az adventistáknak és más személyeknek, akik imádkoztak önért, valamint együtt örvendeztek önnel a szabadulás alkalmával?

Monteiro: Van egy üzenetem, hálaüzenetem. Adja át az egész egyháznak hálámat: "Köszönöm nektek!" Hálás vagyok mindenkinek a szeretetért, támogatásért és az elmondott imákért. A feleségem és családom szeretete és, dicsőség Istennek, az egész egyház szeretete velem marad.

Hálás vagyok az Adventista Egyház támogatásáért, aki erős bizonyságot tett Togo kormánya és állampolgárai előtt. Az a tény, hogy az adventisták egyesültek és kölcsönösen támogatják egymást, a saját országomnak nagy üzenetet jelentett.

Hálás vagyok Ted Wilson lelkésznek, amiért meglátogatott a börtönben és folyamatosan támogatott. Ugyanakkor hálás vagyok Wari lelkésznek, valamint a Közép-Afrikai Divízió képviselőjének, Gy. Roger lelkésznek és csoportjának, a Száhel Unió lelkészének, Solomon Assieninnek. Különösképpen szeretnék köszönetet mondani De. John Graznak, Dr. Ganoune Diopnak és önnek, a Generál Konferencia tagjainak és a Vallásszabadság Ügyosztályának, akik segítettek engem és családomat, és az egyházzal erőfeszítéseket tettek a szabadulásom érdekében.

Különösen értékelem az ügyvédeim erőfeszítéseit, akik védtek engem: Todd McFarland, a Generál Konferenciától. Hálás vagyok önnek is, Dr. Baker, amiért szabadulásom után meglátogatott és velünk tart Zöld-fokig.

Tehát mindenkinek hálás vagyok, aki bármilyen módon támogatott. Szavaim nem tudják teljesen kifejezni hálámat. Nagyon sok dolog van, amiért hálás vagyok.

 

Delbert Baker

Fordította: Kovács Szabolcs

7. oldal / 28