Az első terjedelmes interjú Antonio Monteiroval börtönből való kiszabadulása után

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Antonio Monteiro dos Anjos, hetednapi adventista lelkészt letartóztatták, megvádolták, majd bezárták a Loméban lévő, Togo állambeli börtönbe.

22 hónap fogság után a Zöld-foki származású lelkészt a Togói Ítélőtábla ártatlannak találta a vádakban, ezért 2014. január 13-án szabadon engedték.

Adventisták ezrei, más vallásúak és az emberi jogok védelmezői, akik mind imádkoztak és dolgoztak a szabadulás érdekében, hálásak voltak az örömhír hallatán. Azonban mások, mint például az adventista Bruno Amah is, még mindig börtönben vannak hasonló vádak miatt.

Monteiro az első szabadlábon töltött szombatot családjával a szenegáli Dakarban ünnepelte, miközben hazafele tartottak a Zöld-foki Köztársaságba.

Delbert Baker, az Adventista Egyház alelnöke, a Generál Konferencia képviselőjeként találkozott Monteiroval, akinek otthona felé együtt utaztak.

Monteirot több mint ezer támogató és barát fogadta a praiai Nelson Mandela Nemzetközi repülőtéren. Baker Szenegálban interjút készített Monteiroval, és elbeszélgettek a börtönben töltött időszakról, arról, ahogyan ott érezte magát és a jövőbeli terveiről.

Portugálról angol nyelvre Monteiro lánya, Andreia fordított.

 

GONDOLATOK

 

Delbert Baker: Hogyan foglalná össze az átélt tapasztalatát, amelyben igazságtalanul megvádolták, letartóztatták és majdnem két éven keresztül fogva tartották egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el?

Antonio Monteiro: Segítettem egy emberen, aki segítséget kérni jött az irodámba; egy olyan emberen, akit soha addig nem láttam. Később, amikor a rendőrséggel problémáink akadtak, ugyanaz az ember engem és másokat olyan gyilkossággal vádolt meg, amiről semmit sem tudtunk és semmi közünk nem volt hozzá. Ezen hamis vád következtében igazságtalanul letartóztattak és fogvatartottak.

A történtek után úgy éreztem, hogy rám szakadt az ég. Az elfogatásom előtti utolsó prédikációm a személyes ébredésről és az Istennel való járásról szólt. Akkor nem tudtam, hogy arra a nagy hitre és a bibliai elvekhez való ragaszkodásra lesz szükségem, amelyekről addig beszéltem. Hitem meg lett kérdőjelezve, de Isten támogatott.

Baker: A Togói Bíróság nemrég ártatlannak találta az összes vádban. Mit érzett, amikor meghallotta az ítéletet?

Monteiro: Hálásnak, megkönnyebbültnek és boldognak éreztem magam. Emlékszem, amikor a bíró felolvasta az összes törvényekről szóló nyilatkozatot, a csendben mellettem álló két őr felém fordult és ezt mondta: "Lelkész, ön szabad!" Nagyon megható és boldog pillanat volt. Az első gondolatom az volt, hogy mennyire boldog leszek, amikor láthatom a feleségem és a családom.

Baker: Melyek voltak a szabadulásodhoz vezető tényezők?

Monteiro: Elsősorban Isten egyenes közbelépése volt. Ő dolgozott az embereken keresztül. A börtönben elfelejthettek volna, de feleségem és családom, az Adventista Egyház helyi vezetői és az egyházban lévő munkatársaim nem felejtettek el. Isten a Zöld-foki Köztársaság kormányzóit és védő ügyvédeimet is felhasználta. Nagyszerű az Ő ereje!

 

MEGPRÓBÁLTATÁSOK

 

Baker: Visszatekintve, mit gondol, miért engedte meg Isten, hogy megélje ezt a tapasztalatot?

Monteiro: Nem tudom megmagyarázni, miért történt ez meg. Úgy néz ki, Istennek magasabb célja volt. Rájövök, hogy nem minden dologra van válaszom, ami az életben történik. Egyes dolgokat előbb meg kell élni. Leginkább a családomért aggódtam. A lehető legrosszabb az lett volna, ha velük is történt volna valami énmiattam.

Baker: A vádak és a börtönben eltöltött idő dühössé, vagy csalódottá tett?

Monteiro: Nem, nem voltam dühös vagy csalódott. Tudtam, hogy a vádak alaptalanok és igazságtalanul kezeltek. Eleinte folyamatosam ezt kérdeztem: "Miért történt ez velem?" Majd ezt kezdtem  kérdezgetni: "Mit akart Isten a helyzet által tanítani nekem?"

Ez volt a helyzetemhez való legjobb hozzáállás. Eldöntöttem, hogy nem vesztegetem az időm negatív gondolatokkal, hanem egy fejlesztő és tanulságos tapasztalatként használom fel azt. Nagyon sok ideges, dühös és haragos rabot láttam állandóan. Láttam, hogy a düh és csalódás miatt elveszítették önuralmukat és megmérgezték kapcsolataikat. Nem akartam én is ilyenné válni.

Baker: És mi van azokkal a személyekkel, akiket önnel egy időben vádoltak meg ugyanúgy, de nincsenek szabadlábra helyezve?

Monteiro: Valaki a következőket mondta és én hiszem azt: Egy küldetésem volt a börtönben. Addig nem távoztam onnan, ameddig nem végeztem el a feladatomat. Ez igaz volt rám nézve, és igaz a többiekre is. Egy küldetést kell teljesítenünk, Isten pedig velünk lesz míg azt végezzük, és akkor is, ha úgy dönt, hogy elmenjünk.

Amikor kijöttem a börtönből, azt üzentem (Bruno) Amah testvérnek – akit tisztelek és hiszem, hogy nem vétkes – és minden hívőnek, hogy folytatni kell a munkát, amelyet elkezdtünk. Még mindig imádkozok, hogy az az Isten, Aki általunk dolgozott a múltban, maradjon vele is. Még mindig foglalkozok velük és támogatom őket.

 

A FELMENTÉS

Baker: De mi lett volna, ha az ön esetében más lett volna az ítélet? Hogyha nem szabadult volna ki a börtönből?

Monteiro: Ez egy olyan jó kérdés, amelynek örülök, hogy nem kell foglalkoznom vele. Miközben a börtönben voltam, valóban hittem, hogy Isten megszabadít. Ő sugallta ezt a gondolatot, de tudtam, hogy nem beszélhettem sokat erről a meggyőződésemről. Annak ellenére, hogy hittem Isten szabadításában, fel voltam készülve arra, hogy a börtönben maradok és megteszek minden szükséges erőfeszítést.

Baker: Keresztényekhez hasonlóan cselekedett, amikor segítséget nyújtott. Majd az, akinek segített, igazságtalanul megvádolta. A tapasztalat után átértékeli a másoknak nyújtott segítségben vállalt szerepét?

Monteiro: Nem. A történtek nem befolyásolnak ilyen téren. Az a tény, hogy miközben jót cselekszünk, nemkívánatos dolgok történhetnek velünk, nem kellene meggátoljon a jótéteményekben. Jézus jót tett, s nézzétek, hogy viselkedtek vele a kereszten. A börtönben több emberen segíthettem, mint eddig bármikor. Mindezek mellett, amikor másokon segítünk, mindig bölcsnek, figyelmesnek és óvatosnak kell lennünk.

Baker: Úgy érzi, hogy az előző lelki tapasztalat felkészítette erre a próbára?

Monteiro: Isten nem enged meg annál nagyobb próbát vagy kísértést, mint amit el tudunk viselni. Hiszem, hogy Isten felkészít azokra a dolgokra, amelyekkel szembe kell majd néznünk. Igen, az Istennel való előző tapasztalatom felkészített arra, hogy elviseljem ezt a helyzetet. Nem egyetlen egy esemény által leszel felkészítve.

Jézushoz hasonlóan én is elmondtam: "Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár", de aztán hozzáfűztem: "mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te". Ezek olyan gondolatok, amelyek nem egy alkalommal, hanem ismételten eszedbe jutnak, de minden egyes alkalommal hit által szembe kell nézz velük, el kell utasítsd azokat és meg kell maradj a hitben.

 

SZOLGÁLAT


Baker: Mutasson be egy általános napot a börtönből.

Monteiro: 500 rabnak építtetett börtönben éltem, ahova körülbelül 2000 rabot zsúfoltak be. A részlegen, ahol én voltam, 25-58 férfi volt; nem voltak ablakok vagy légkondicionáló berendezés. Korán keltünk. Az első órákban időt szántam az imára és a Biblia olvasására, aztán kimentem az udvarra. Sok fogvatartott azt mondta, hogy az étel egyáltalán nem volt étel. Természetesen az alapvető szabadsági jogainkat nem tartották tiszteletben.

Minden este 5:50-kor az őrök cellánkba zártak, vissza pedig csak a következő reggel 6 órakor jöttek. Nem volt takarónk, csak földre letett matracaink. A szoba közepén egy nagy veder állt, amit mindenki illemhelyként használt. Nem volt intimitásunk. Engedje meg, hogy elmondjam, szörnyű életkörülmények voltak. A környezet hatására különböző betegségek és állandó veszekedések ütötték fel fejüket; ugyanakkor az, ahogyan a többi rab kezelt engem és a tény, hogy egyszer sem betegedtem meg, nagy áldást jelentett számomra.

Baker: A börtönben a világon mindenhonnan volt látogatója. Hogyan hatott ez önre és a fogságban eltöltött időre?

Monteiro: Igen, a látogatások voltak a legbátorítóbbak. Most már jobban megértem, mire vonatkozik a Biblia, amikor azt mondja, hogy meg kellene látogassuk a börtönben levőket. Minden látogatás szeretetről és támogatásról tett bizonyságot.

A nap legfontosabb pillanata a feleségem látogatása volt. Megengedték, hogy ételt hozzon nekem, úgyhogy naponta ellátott eledellel. Gyakran jöttek a gyermekeim is. Ugyanakkor az unió és misszió vezetői, lelkészek, adventisták, Generál Konferencia és a Zöld-foki Köztársaság küldöttei is meglátogattak.

Az egyik legkülönlegesebb látogatóm Ted Wilson lelkész, az Adventista Egyház Generál Konferencia elnöke volt. Mindenkit – fogvatartottakat, őröket, a börtön vezetőségét, adventistákat és a közösség tagjait – meghatott a tény, hogy az elnök időt szánt meglátogatásomra.

 

LECKÉK


Baker: Ezen tapasztalat alapján milyen tanulságokat vont le?

Monteiro: Nagyon sok leckét megtanultam a börtönben. Adok néhány példát. Megtanultam, hogy létezik egy csodálatos erő:

Elsősorban a teljes, ellenségeskedés nélküli megbocsátás. Hajlamos voltam elkeseredni és haragossá válni azért, ahogyan viselkedtek velem, de eszembe jutott, hogy Jézust ugyanúgy igazságtalanul vádolták. Úgyhogy az én célom az volt, hogy megbocsássak és ne haragudjak tovább. Ezért kapcsolatba kerülhettem a vádolómmal is, akit ugyanabba a börtönbe hoztak egy alkalommal, ahol én is voltam. Ez a megbocsátás lelki szabadságot és erőt adott.

Majd, visszautasítás nélküli elfogadás. Nem tudtam, hogy mit tartogat számomra a jövő, de elfogadtam a helyzetet, hogy a börtönben vagyok. Hittem, hogy egyszer szabadon engednek annak ellenére, hogy nem tudtam hol és hogyan fog ez megtörténni. Épp ezért nem nyilatkoztam az embereknek arról, hogyan reagáltam volna, ha nem engednek el. Nem szerettem volna, ha félreértenének, és azt hinnék, hogy kételkedek vagy bizonytalannak érzem magam. Nem akartam elveszíteni a hitemet, vagy feladni az igazságtalan vádak elleni harcot.

Harmadsorban, együttérzés és nagylelkűség. A börtönben mindig szükség van segítőkész emberekre. A szeretet és jóság nagyon fontos volt a börtönben. Nagyon kis helyen nagyon sok rab élt. Ebben a nehéz helyzetben valós szükséglet volt Krisztus szeretetét bemutatni.

Amikor éhesek voltak, szükségük volt pénzre, elbátortalanodtak vagy családi problémáik voltak, megpróbáltam a lehető legtöbbször segíteni. Amikor a rabok veszekedtek és haragudtak, próbáltam békességet hozni és kibékíteni őket. Amikor pedig nyitottak voltak az emberek, megosztottam velük az evangéliumot. Létezik egy portugál szó, "morabezza", amely összefoglalja mindazt, amit próbáltam elmagyarázni. Ez a szó a vendégszeretetet, jóságot és szeretetet szimbolizálja.

Negyedsorban az Istenben való töretlen hit. Folyamatosan hittem azt, hogy Isten velem van a börtönben. Azokra a bibliai személyekre gondoltam, akik voltak börtönben – József, Jeremiás, Pál és mások – és ez a dolog bátorított. Pálhoz hasonlóan, nem a Togo állam egyik rabja voltam, hanem a Jézus Krisztusé.

És nem utolsó sorban a hasznosan eltöltött idő. Sok idő állt rendelkezésemre. Elvesztegethettem azt vagy felhasználhattam értelmi és lelki növekedésre. Bibliát és más könyveket olvastam, imádkoztam, naplót vezettem és áhítatokat szerveztem. Prédikálhattam, taníthattam, és tanácsot adhattam. Építően próbáltam felhasználni az időmet.

 

PÉLDÁK


Baker: Beszélt az igazságtalan vádlók iránti megbocsátásról. Hogyan nyilvánította ki ezt?

Monteiro: Egyszerűen megbocsátottam. Miután eldöntöttem, hogy nem leszek dühös és csalódott, elhatároztam, hogy megbocsátok úgy, ahogy Isten is megbocsátott nekem. A lázadás nem éri meg, túl sokba kerül.

Az emberek látták, hogy jóságos vagyok a vádlómmal, és érdekelte őket, hogy tudom ezt megtenni. Ez a viselkedés sok bizonyságtételnek nyitott ajtót, és változások kezdődtek el. A börtön békésebb hely lett. Az emberek ezt mondták: "Monteiro lelkésszel köztünk nem tudunk úgy veszekedni, ahogy azelőtt." A megbocsátás kimutatása erős és ragályos.

Baker: Bizonyságot tett és evangelizált. Láttam olyan képeket, amelyeken embereket keresztelt és Úrvacsorát osztott. Mondjon többet a lelkek megnyeréséért végzett munkáról.

Monteiro: A börtön volt az én misszióterületem, a többi rabon pedig segíteni szerettem volna, és ha lehetőségem adódik rá, megnyerni őket Krisztusnak. Pál, Dániel és József tapasztalata és bizonyságtétele a börtönben jó példaként szolgált. Pál bizonyságot tett és lelkeket nyert meg Krisztusnak, miközben láncokkal volt megkötözve. Dánielt börtönbe vetették, és a király előtt tett bizonyságot. József igazságtalanul került börtönbe, ennek ellenére bizonyságot tett és szelíden viselkedett a többi rabbal.

Amikor a börtönbe értem, hetednapi adventista lelkészként mutattak be. Kérték, hogy prédikáljak, így bemutattam nekik Isten Igéjét. Prédikáltam és rendszeresen bibliatanulmányozásokat tartottam. Aztán könyveket adtam, amelyeket egyházunk tagjai hoztak el a börtönbe. Használtam és ajánlottam a "Nagy küzdelem" sorozatot, több száz Bibliát, valamint a Boldog Otthon, A Jézushoz vezető út, és A nagy küzdelem című könyvekből több mint 2000 példányt osztottam szét.

Aztán imacsoportokat és bibliatanulmányozó csoportokat szerveztem. Megrendeztem egy "Imanap Togo államért" nevet viselő eseményt is. Első alkalommal egyesültek muzulmánok, katolikusok, protestánsok és más felekezetűek a Togo államért és vezetőségéért mondott imában. Ezek az alkalmak egységet hoztak a börtönbe.

Baker: Általában akik a börtönben misszióznak, azon kívül élnek, viszont ön belső emberként szolgált. Nehéz volt rabként szolgálni a börtönben?

Monteiro: Néha nehéz volt, de leginkább örömökben volt részem, amikor láttam, hogy az imáim meghallgatásra találtak és az emberek élete megváltozott. Nem elkészített missziós tervvel vonultam a börtönbe. A terv a lehetőségekkel együtt épült ki.

Kedden és csütörtökön prédikáltam; egész héten biztosítottam a bibliatanulmányozást. Ugyanakkor volt időm bibliaszövegeket és a Prófétaság Lelkéből idézeteket is lefordítani portugálra. A keresztségek és az Úrvacsora pedig valódi jelentőséggel bírtak. Egy alkalommal 9 rabot kereszteltem meg, akik az Adventista Egyházhoz szerettek volna tartozni.

 

JÖVŐ

 

Baker: Mi az a lelki örökség, amely megmaradt a börtönben töltött idő után?

Monteiro: Nem vagyok biztos benne, hogy örökségnek nevezném, de szeretném azt hinni, hogy azt tettem, amit Jézus szeretett volna, hogy tegyek. Hamis vád miatt kerültem oda. Az ott eltöltött idő alatt felfedeztem, hogy óriási szükségletek vannak. Valamit tudtam ajánlani, volt egy különleges elvégzendő munkám, és megtettem a tőlem telhetőt.

Baker: Kétségkívül a szolgálata folytatódni fog. Milyen lehetőségeket lát a jövőre nézve?

Monteiro: Szeretnék szolgálni és embereken segíteni. A Zöld-foki Egyházterület lelkésze vagyok. Továbbá szeretnék még a börtönben található emberekért is dolgozni. Hiszem, hogy az eddigi tapasztalatomat fel tudom használni és javítani tudok a munkámon. Ez az a munka, amelyre bátorít bennünket Krisztus és hiszem, hogy ezen fontos területen sokat tehetünk. Továbbá szívesen megosztom bárkivel az átélt tapasztalatokat.

 

HÁLA


Baker: Mit üzen azoknak az adventistáknak és más személyeknek, akik imádkoztak önért, valamint együtt örvendeztek önnel a szabadulás alkalmával?

Monteiro: Van egy üzenetem, hálaüzenetem. Adja át az egész egyháznak hálámat: "Köszönöm nektek!" Hálás vagyok mindenkinek a szeretetért, támogatásért és az elmondott imákért. A feleségem és családom szeretete és, dicsőség Istennek, az egész egyház szeretete velem marad.

Hálás vagyok az Adventista Egyház támogatásáért, aki erős bizonyságot tett Togo kormánya és állampolgárai előtt. Az a tény, hogy az adventisták egyesültek és kölcsönösen támogatják egymást, a saját országomnak nagy üzenetet jelentett.

Hálás vagyok Ted Wilson lelkésznek, amiért meglátogatott a börtönben és folyamatosan támogatott. Ugyanakkor hálás vagyok Wari lelkésznek, valamint a Közép-Afrikai Divízió képviselőjének, Gy. Roger lelkésznek és csoportjának, a Száhel Unió lelkészének, Solomon Assieninnek. Különösképpen szeretnék köszönetet mondani De. John Graznak, Dr. Ganoune Diopnak és önnek, a Generál Konferencia tagjainak és a Vallásszabadság Ügyosztályának, akik segítettek engem és családomat, és az egyházzal erőfeszítéseket tettek a szabadulásom érdekében.

Különösen értékelem az ügyvédeim erőfeszítéseit, akik védtek engem: Todd McFarland, a Generál Konferenciától. Hálás vagyok önnek is, Dr. Baker, amiért szabadulásom után meglátogatott és velünk tart Zöld-fokig.

Tehát mindenkinek hálás vagyok, aki bármilyen módon támogatott. Szavaim nem tudják teljesen kifejezni hálámat. Nagyon sok dolog van, amiért hálás vagyok.

 

Delbert Baker

Fordította: Kovács Szabolcs

El Salvadorban egy adventista művelődési program ezreknek nyújt új lehetőségeket

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

A hivatalnokok szerint egy a Hetednapi Adventista Egyház által megszervezett művelődési program El Salvadorban az ország írástudatlanságát 17%-ról 13%-ra csökkentette le. Több ezer ember számára nyújtott új lehetőségeket, támogatta a Közép-Amerikai egyház befolyási körét és egységét. Több mint 2500 diák kapott az írás-olvasás kurzus után bizonyítványt a közelmúltban megrendezett ünnepségen, amely az Inter-Amerikai Divízió legnagyobb ilyen jellegű ballagási ünnepsége volt.
Angelica Pania, a közép-amerikai ország Oktatási Minisztériumának nemzeti művelődési koordinátora értékelte az Adventista Egyház, az El Salvador-i önkéntesek  és a Humanity Hope (Reménység az emberiségnek) – amely az Észak Amerikai Divízió humanitárius kezdeményezése – erőfeszítését.
"Nem találok szavakat elismerésem kifejezésére, mivel önök az írástudatlanság felszámolásának folyamatában fő partnereink", mondta az El Salvador-i oktatási minisztériumának nevében.
Az oktatási miniszter anyagokat, kiképzést és akkreditálási folyamatot biztosít a művelődési programban résztvevő önkéntes fiatalok számára.
Maitland DiPinto, a Hope for Humanity alkalmazottja szónoklatában köszönetet mondott a több száz önkéntesnek, akik felkészítették a végzősöket. "Különösen nagy hatással van rám az önkéntesek elkötelezettsége, akik naponta két órát áldoztak hetente négyszer, évente nyolc hónapon keresztül, a következő évben pedig újra kezdik a ciklust, hogy életek megváltoztatásában részt vehessenek", mondta. Az El Salvador-i ADRA szerint több mint 6000 személy kapott bizonyítványt az országban levő több mint 650 művelődési körön keresztül. A programot 520 önkéntes támogatja. Juan Pablo Ventura, az El Salvador-i ADRA igazgatója kijelentette, hogy a program egy lehetőség az Adventista Egyházzal való együttműködésre és az ADRA helyi közösségben játszó szerepének kiterjesztésére.
"Az ADRA nemcsak olyan ügynökség, amely katasztrófa esetén segít, hanem egy olyan szervezet, amely segíti a Hetednapi Adventista Egyházat társadalmi kötelezettségeinek teljesítésében", mondta.
A program hasonlóképpen kiterjeszti az Adventista Egyház befolyását El Salvadorban.
"A gyülekezet eme szolgálati formája lehetővé tette számunkra különböző kapcsolatok fenntartását és olyan emberi minőségben váltunk ismertekké helységekben, kormányzati ügynökségeknél és magán személyeknél,  mint akiket érdekel felebarátjaik sorsa", jelentette ki Abel Pacheco, az EL Salvador-i Uniómisszió elnöke.
A művelődési programot elvégzők közé tartozik Fermin Requeno, a San Miquelben található San Juan városának polgármestere.
"A tény, hogy megtanultam írni és olvasni, megváltoztatta az életem" mondta Requeno. A polgármester jelenleg helységében a nevelés egyik legfőbb támogatója.
Egy végzős, név szerint Maria Elena Gomez hetven évesen az Apopa város körzeti egészségközpontjában dolgozik mosónőként és azon 22 személy közé tartozik, akik részt vettek a művelődési tanfolyamon.
"Családom nagyon szegény volt és számomra nem volt hozzáférhető a nevelés" mondta. „Mindig rosszul éreztem magam, amikor a bankba mentem, hogy a csekkből kivegyem a pénzemet és nem tudtam leírni a nevemet. Elhatároztam, hogy erőfeszítéseket teszek az írás és olvasás megtanulása érdekében."
"Az írástudatlanság felszámolása az Inter-Amerikai régióban elsődlegességet élvez az egyházban. Noha a statisztikák országról-országra változnak, az írástudatlanság aránya jelentősen csökkent Guatemalában, Nicaraguában és Hondurasban", mondta Wally Amundson, az Inter-Amerikai régió ADRA igazgatója.
"Szeretnénk felhasználni minden lehetőséget, hogy elérjük az írástudatlan lakosságot az egyházban és a helyi közösségekben" – jelentette ki.
A jelen pillanatig a Hope of Humanity 9 országban finanszírozott programokat Inter-Amerikában. A becslések szerint az Inter-Amerikai Divízió 3,6 millió tagja közül több százezer tag van, aki nem tud írni vagy olvasni.
„A műveltség kihívást jelent az Adventista Egyháznak Inter-Amerikában és a világ más részein” mondta DiPinto. „Mi azt mondjuk "Az Ige emberei vagyunk", de a világ különböző tájain több millió egyházi tag van, akik nem tudják olvasni a Bibliát vagy a szombatiskolai leckét.”
Minden végzős a San Salvador-i esemény után kapott egy új Bibliát, egy lehetőséget, hogy az elsajátított készségeket gyakorolják, mialatt Istenről tanulnak.
"Az Inter-Amerikai Divízió szeretne több művelődési programot elkezdeni az egyházon keresztül. Ezek a programok, melyeket az egyház tagjai valósítanak meg azért sikeresek, mivel létezik egy olyan infrastruktúra amely egyesíti az egyház különböző osztályait, azért hogy önkénteseket képezzenek ki" - jelentette ki Amudson.
Pacheco, az El Salvador-i Adventista Egyház elnöke kijelentette, az egyház elhatározta, hogy 2014-ben az ország 930 adventista gyülekezete kezdjen el szolgálni a művelődési központ minőségében.
Jelenleg az El Salvador-i művelődési központokban 175 önkéntes dolgozik, akik tanítványaikkal házakban és gyülekezetekben találkoznak.

Gustavo Menendez/ IAD/ ANN

Fordította: Magyarosi Ernő

Az Európában élő adventisták a Vasárnap-Szövetséghez fordulnak a diszkrimináció elkerüléséért

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Egy európai szövetség, amely a munkát és összetartást támogatja, a múlt hónapban Brüsszelben megtartott konferencián újból kérte a vasárnapi szabadnapot.

Az Európai Vasárnap-Szövetség, amely az országok szervezeteiből, szakszervezeteiből, és országos szövetségekből áll, 2011-ben lett megalapítva. Az Európai Parlamentben helyet kapott ez a szövetség, de ez aggasztja a vallásszabadság védelmezőit.

A "Szabad vasárnapok és megfelelő munkakörülmények" címmel megszervezett második konferencián a szövetség kérelmezte az aktuális és jövőbeli Európai Parlament tagjait, hogy készítsenek egy törvényt, amely "tiszteletben" tartja a vasárnapot, mint "nyugalomnapot", és méltányos munkaidőt biztosít.

"A szabad vasárnapok és a méltányos munkaidő kiemelkedő fontosságúak az európai munkásoknak és állampolgároknak", olvashatjuk a szövetség egyik cikkében, amelyben leírják továbbá, hogy a munkahét meghosszabbítása "késő esti, éjjeli, ünnepnapi és vasárnapi" munkaidővel veszélyezteti az egészséget, biztonságot, családot és a munkások magánéletét.

A szövetség szerint a hosszabb munkahetek kevesebb ünneppel nem oldják meg Európa pénzügyi problémáit. A problémamegoldáshoz munkahelyekre és versenyszellemre van szükség.

"A versenyszellemnek fejlesztésekre van szüksége, a fejlesztéshez kreativitás kell, a kreativitáshoz pedig pihenés szükséges."

Félretéve a gazdasági problémákat, az európai vallási kisebbségek, akik közé a muzulmánok, zsidók és hetednapi adventisták is tartóznak, aggódnak, mivel a javaslat átlépheti a vallásos meggyőződés szabadon való kifejezésének határát. Mindezt annak ellenére tenné, hogy látszólag jól meghatározott célja van: a stressz és a kimerültség csökkentése.

"A vallási kisebbségekhez tartozó több millió európait érintené az Európai Unió Vasárnaptörvénye", nyilatkozta Liviu Olteanu, az Adventista Egyház Inter-Európai Divízió Hivatalos Kapcsolatok és Vallásszabadság ügyosztályának igazgatója.

A január 21-én megtartott sajtótájékoztatón az Inter-Európai Divízió egyetértett Hannu Takkula véleményével, aki az Európai Parlamentnek finn tagja.

"A törvények nem diszkriminálhatnak senkit vallási alapon. Egy törvény, amelyben meghatároznák, hogy a vasárnap általános pihenőnap, épp ezt a dolgot tenné", mondta Takkula egy sajtótájékoztatón.

"A vallási és meggyőződési szabadság alapvető európai érték. Az Európai Uniónak mindenki számára biztosítania kell az egyenlő jogokat és szabadságot, hogy személyes meggyőződés alapján tarthassák meg szabadnapjukat", fűzte hozzá.

John Graz, az Adventista Egyház Hivatalos Kapcsolatok és Vallásszabadsági Ügyosztályának igazgatója értékeli, hogy Takkula és más személyek is határozottan kiálltak a szabad vasárnapok ellen.

"Bátorítunk minden európai parlamenttagot, hogy védjék meg a hívők jogait; azokét is, akik nem nyugalomnapi minőségében tisztelik a vasárnapot", mondta Graz.

Az Európában élő adventisták már a Vasárnap Szövetség megalapításakor megkérdőjelezték a szabad vasárnap következményeit.

2011-ben Raafat Kamal, az Észak-Európai Adventista Egyház Hivatalos Kapcsolatok és Vallásszabadsági Ügyosztályának igazgatója elmondta, hogy az adventisták "egyetértenek abban, hogy az embereknek szükségük van egy nyugalomnapra is, hogy kiegyensúlyozódjon a munka és élet aránya", de "ugyanakkor biztosak akarunk lenni, hogy azokat is tisztelni fogják, akik nem vallási ünnepként tekintenek a vasárnapra."

Olteanu felhívja az Európai Parlament tagjainak figyelmét, hogy "ne avatkozzanak bele a vallás- és meggyőződés szabadságába, olyan törvényeket javasolva vagy elfogadva, amelyek hatással vannak a vallásszabadságra vagy a vallási kisebbségekre."

Olteanu bátorította az Európában élő adventista tagokat, hogy imádkozzanak ezért a helyzetért és keressék fel az Európai Parlament tagjait, hogy közbenjárjanak a vallásszabadságért.

"Bölcsen, kiegyensúlyozottan és pozitív hozzáállással kellene beavatkozzunk azért, hogy a szabadság, reménység és béke követei legyünk mialatt egymást szeretjük; ugyanakkor védjük és hirdessük folyamatosan minden ember vallásszabadságát", mondta Olteanu.

ANN

Fordította: Kovács Szabolcs

 

A Speranta TV újból a kötelezően közvetítendő tv-adók listáján

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

A Nemzeti Audiovizuális Tanács (NAT) elhatározta, hogy február elején közzé teszi azt a listát, amelyen a kábel TV adók kötelezően közvetített adásai jelennek meg. A Speranta TV újból szerepel ezen a listán.

A NAT törvényének 82. vezércikkben az első bekezdés így szól: „Bármilyen elektronikus kommunikációs hálózat közvetítő, amely program szolgáltatást biztosít – kivéve azokat, amelyek csak a rádiót használják – kötelezően ajánlatába kell helyezze a Román Televízió Társulat román hallgatóságnak szóló programszolgáltatását, valamint más, ár vagy technikai feltételek nélkül, szabadon közvetíthető programszolgáltatásokat, a Románia területén található privát rádióközvetítőket, az adott hálózatban történő teljes közvetített programszolgáltatás 25%-os korlátjával, valamint a televízió-szolgáltatásokat, amelyek közvetítését olyan nemzetközi megegyezések szabják meg, amelyeknek Románia is része. A privát rádióközvetítők évi hallgatottságának csökkenő sorrendje adja meg a feltételt, miszerint azokat kiválasztják.

Így tehát, 2014-ben, a „must carry” televízió adók a következők: Antena 1, Kanal D, Antena 3, Prima TV, National TV, Romania TV, Realitatea TV, B1 TV, Antena Stars, Favorit TV, Taraf TV (a NAT elhatározta, hogy nem hosszabbítja meg ennek az adónak az engedélyét), Euforia Lifestyle TV, Digi 24, Kiss TV, Mynele TV, GSP TV, Trinitas TV, U TV, National 24 Plus, Music Channel, Look TV, Neptun TV, Speranta TV, Nasul TV, H!t Music Channel, Transilvania L!ve, TV H, Inedit TV, Alfa Omega TV, Credo TV és Travel Mix.

Ez a lista csak a kábel TV közvetítőknek kötelező, nem pedig a műholdas platformoknak.

Fordította: Lucaciu Edmond

Akadémiai konferencia a vallási kisebbségek megtűrése miatt Spanyolországban

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Az európai vallásszabadság védelmezői remélik, hogy az a konferencia, amelyet múlt héten Spanyolországban tartottak, több elismeréshez vezet majd az országon belül és a szomszédos országokban a vallásszabadság terén.

A Vallásszabadságot Védelmező Nemzetközi Egyesület (VVNE) és az emberi jogokért felelős intézet emberei az egyik legfontosabb spanyol egyetemen január 17-20 között megszervezték az első Nemzetközi Konferenciát a vallásszabadság-vallási kisebbségeknek témával.

Az esemény több tíz akadémiai és politikai személyt, ügyvédeket – akik között hetednapi adventistákat is –látott vendégül a Madridi Complutense Egyetemre, amelynek 7 százados történelme van.

A konferencia egyik előadója, Alexei Koshemyakov, aki az Európai Tanács Nemzeti kisebbség és Anti diszkrimináció osztályának igazgatója, egy külön intézmény megalapítását javasolta, amely a vallásszabadsággal kapcsolatosan felmerülő problémákkal foglalkozzon.

Ugyancsak ő összképet mutatott be a vallások terjeszkedéséről Európában.

„Lehet, hogy ez az esemény megnyitja az ajtót arra, hogy egy külön napot tegyünk félre az országban a vallásszabadság részére”, nyilatkozta John Graz, a Vallásszabadságért felelős Nemzetközi Egyesület titkára.

A Madridi Complutense Egyetem jogi karának körülbelül 100 hallgatója vett részt a délutáni beszélgetésben.

A konferencián nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megtalálják az egyensúlyt a kisebb és nagyobb vallási felekezetek szükségletei között.

Dr. Jeremy Gunn, a marokkói Al Akhawayn Egyetem Nemzetközi Tanulmányok osztályának tanára azt mondta, hogy az összetűzések többsége a felekezeteken belül dúl és nem azok között. Eközben a szekták taszítják egymást a nagyobb hatékonyságért, nem pedig a vallásos csoportok.

„Még a vallásokon belül is léteznek kisebbségek” – mondta Gunn. „A tolerancia és a tisztelet alapvető értéket kell képezzen minden csoportosulásban.”

A résztvevők ugyanakkor beszéltek arról is, hogy a kormányok, a vallásos csoportok, az akadémia és a társadalom hogyan hirdetheti és védheti a vallásszabadságot.

Belen Alfaro, az ENSZ küldötte kihangsúlyozta „az intolerancia ellen felszólalóan harcoló béke kultúra” szükségességét.

A VVNE elnöke, Bruno Vertallier egyetértett. „Kívánom, hogy párbeszédeinkben új utat tudjunk biztosítani a vallásszabadságnak, a toleranciának és a tiszteletnek.”

Ganoune Diop, az Adventista Egyház ENSZ küldöttje azt mondta, hogy a vallásszabadság és minden emberi jog alapja a méltóság: „A méltóság egy szent pecsét. Minden emberi lénynek van méltósága, mivel minden emberi lény Isten képmására teremtetett.”

Amikor a nyilvános politikáról tárgyaltak, Harri Kuhalampi, az Európai Parlament kulturális és nevelési osztályának a képviselője kihangsúlyozta, hogy alapvetően fontos a személyes állásfoglalás a tolerancia, a vendégszeretet és a tisztelet mellett.

„A közösségek közötti együttműködés ugyanolyan fontos, mint a kormányzat törvényhozása” – tette hozzá.

Heiner Bielefeldt, az ENSZ előadója más szemszögből tárgyalta az esetet: a vallásszabadság dinamikus, nem statikus. Amikor a figyelem és az öntudatosság csökken, ugyanaz történik a vallásszabadsággal is.

A konferenciához hozzátartozott Toledo történelmi város meglátogatása, amelyet a szervezők a vallásszabadság „oázisának” neveztek el a keresztények, a muzulmánok és a zsidók jelenléte végett. A X. századból fennmaradt zsinagógák, mecsetek és templomok most múzeumként szolgálnak.

A madridi központi adventista gyülekezet a konferencia estélyén egy vallásszabadsági koncertnek vált színhelyévé, odavonzva ezáltal körülbelül 500 személyt. Liviu Olteanu, az esemény szervezője szerint az imaház megfelelő hely egy olyan esemény számára, amelynek középpontjában a vallási kisebbségek jogai állnak.

Spanyolország 94%-a katolikus. Az ország 16.000 adventistája alkotja a lakosság 6%-nak egy kis csoportját.

A Vallásszabadságot Védelmező Nemzetközi Egyesület egy független szervezet, amelynek Bernben (Svájc) van a székhelye. A szervezet védelmezi a szabad gondolkodást és évente megjelenteti a „Conscience et Liberte” (Lelkiismeret és Szabadság) újságot.

ANN

Fordította: Kovács Szabolcs

 

A felszentelés teológiáját tanulmányozó bizottság harmadik ülésének végén a „hídépítésre” és a misszió hangsúlyozására hangoztak el a felhívások

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Több mint 40 óra alatt, előadásokra, megbeszélésekre, közös áhítatra és kérdések megválaszolására került sor. Így zajlott, majd csendben véget ért a Theology of Ordination Study Comittee, TOSC ülése, amikor az öt napos együttlét végén öleléssel búcsúztak egymástól a nem mindig egy véleményt képviselő résztvevők.

Az első négy nap alatt az egyház teológusai bibliai kulcskérdésekben eltérő nézeteket képviseltek, közben éles szóváltások hangoztak el a kérdezők és válaszadók között, a megfelelő hermeneutikai módszerekről. A TOSC vezetői részéről ismételt felhívások hangoztak el a velük egyet nem értő tagokkal szemben – bizalomra intve mindenkit.

Mind a 13 Divízió bibliatanulmányozó bizottságainak saját jelentései lettek bemutatva, azok következtetései és ajánlataival együtt, a lelkésznők felszentelése ügyében. Öt bizottság támogatta a lelkésznők felszentelését, a többi nem értett egyet ezzel. Szinte minden jelentésben kifejezésre jutott az Egyház végső döntésének elfogadására való készség.

A hétvégi események között megemlíthető, a Baltimore-i Hetednapi Adventista gyülekezet felemelő zenés műsora, Artur Stele, a TOSC elnökének péntek esti áhítata, a Generál Konferencia egyik alelnökének az előadása és Mark Finleynek, a Generál Konferencia elnöke asszisztensének egy mozgalmas prédikációja.

„Az Új Szövetség Egyháza,imádkozott, az Igét tanulmányozta, Isten vezetését kereste és tanácskozva hozta meg döntését. Elfogadva Isten akaratát folytatta feladatát” – nyilatkozta Mark Finley a szombat reggeli áhítaton.

Finley, mintegy 45 perces üzenetében felhívta a bizottság tagjait, hogy rendeljék alá saját nézeteiket az Egyház Szentlélek által meghozott döntésének, a lelkésznők felszentelésével kapcsolatos döntések meghozásának jó előmenetelére.

Sokak szerint Mark Finley prédikációja, a hétvége fénypontja volt. Többen kifejezték értékelésüket a felhívásával kapcsolatosan.

2015 júliusában a Generál Konferencia állásfoglalásra készül a lelkésznők felszentelésének kérdésében, a texasi San Antonioban tartandó  ülésén. „Három találkozás után (2013. Január, 2013. Július és 2014. Január), haladás észlelhető abban, ahogyan a különböző véleményeket képviselő emberek értékelik a mások eltérő nézeteket valló érveiket” nyilatkozta Darius Jankiewicz, az Andrews Egyetem teológiai osztályának elnöke. Az ülés legnépszerűbb jellegzetességét, a kiscsoportos megbeszélések képezték. A Szombat utolsó óráját a jelenlévők bizonyságtevéssel töltötték, tapasztalatokat osztottak meg Geoffrey Mbwana, a Generál Konferencia egyik alelnökének vezetésével.

A TOSC bizottságának (103 tagot számlál) következő ülésére júniusban kerül sor, amikor megfogalmazzák az egyház végrehajtó bizottságának októberi ülésére szánt javaslataikat. Itt határozzák meg a 2015-re tervezett Generál Konferencia ülésnek a napirendjét is. A TOSC többsége szerint a lelkésznők felszentelésének kérdése fontos napirendi pont lesz a kb. 2.000 küldött és több mint 200 ország képviselői jelenlétében.

Fordította: Józsa Zoltán

7. oldal / 27