A világszéles Hetednapi Adventista Egyház elnöke együttérzését fejezte ki a nepáli földrengés kapcsán

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

A szombaton, április 25-én Nepálban bekövetkezett 7,8 erősségű földrengésre vonatkozóan Ted N.C. Wilson, a Hetednapi Adventista Egyház elnöke vasárnap, április 26-án a következő nyilatkozatot tette közzé:

„Aznap, amikor a világ a csernobili katasztrófára, a 29 évvel ezelőtt bekövetkezett atombalesetre emlékezik, Nepálnak az utóbbi 80 év legsúlyosabb földrengésével kell szembenéznie.

Az emberi szenvedés összetöri szívünket, együttérzést keltve fel bennünk a veszteségekkel küszködő több ezer család iránt. Milyen sok áldozatot és romot hagyott maga után Nepálban az előrejelzett földrengés! Bár a szakértők megjósolták a történteket, nem tudták pontosan mikor fog bekövetkezni.

Hálásak vagyunk a nepáli hetednapi adventistáknak, valamint a Kathmandu közelében lévő Scheer Memorial kórházunkban és az ADRA-nál dolgozóknak az ezen pillanatokban nagy segítségre szoruló személyeknek nyújtott támogatásért. Természetesen, a Dél-Ázsiai Divízió szoros együttműködésben a Nepáli Területtel meg fogja vizsgálni, hogy a világszéles egyház milyen módon nyújthat segítséget ebben az igencsak nehéz helyzetben.

Imádkoztam Nepálért, a híveink által végzett különleges munkáért és ezen elbűvölő ország lakosainak támogatásáért. Bárcsak lenne ez egy lehetőség Krisztus szeretettel és együttérzéssel teljes szolgálatának kinyilvánítására az általunk végzett munka révén, mivel látjuk, hogy az egyre több katasztrófa Krisztus közeli visszajövetelének a jele. Mi, hetednapi adventisták minden tőlünk telhetőt megtehetünk a stabilitás emberek életébe való visszahozásáért, vigasztalva a szeretteiket elveszítő személyeket és gyakorlatban is támogatva a nagy szükségben lévőket.

Csakugyan, megváltásunk Kősziklája, Jézus Krisztus, Akit még egy földrengés sem mozdít meg, Ő kell legyen Nepálban az élet és a remény újjászületésének szilárd alapja. Micsoda áldás, hogy bízhatunk a Jelenés 21:4-ben található Új Földre vonatkozó ígéretekben, ahol ‹‹…halál nem lesz többé. Sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak››.

Kívánom, hogy ezen ígéret biztosítéka adjon reményt, hogy nagyon hamar, Jézus visszajövetelét követően, ezen dolgoknak többé soha nem lesz helyük a Földön. Imádkozzunk a nepáli emberekért, valamint az ezek mentését és megsegítését célzó összes erőfeszítésért, a hetednapi adventistákéit is beleértve.”

Ted Wilson

A Hetednapi Adventista Egyház elnöke

Fordította: Sinkler Beáta

 

A Romániai Unió különleges Végrehajtó Bizottsági Ülése

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

2015. április 17-19 között zajlott Bukarestben az egyház életének és tevékenységének mérlegelése a 2014-es évre. Máskülönben, „az egyház állapota” és minden keresztény Istenhez való viszonya volt Marisu Munteanu lelkész, a Hetednapi Adventista Egyház Romániai elnökének üzenete:

„Amikor az emberek ránk néznek, tudják „hány az óra”? Amikor ránk, vezetőkre néznek, tudják hány az óra? Elmondhatnánk, anélkül hogy szívünk megdobbanna a hazugságvizsgáló gép előtt, hogy kövessék példánkat? Ép eszűek maradnának, ha példánkat követnék? Vagy eljutnának a következő bizottsági ülésig, vagy a következő választási közgyűlésig?”

Ezen esemény újdonsága abban állt, hogy nem zárt körben történt a gyűlés, hanem a raportokat a gyülekezeti tagok előtt mutatták be, eközben kapcsolatban lehettek a tagokkal.

Így, péntek este, a Végrehajtó bizottság tagjai részt vettek egy istentiszteleten, ami az Élet és Egészség kiadó hivatalánál volt megtartva, a kiadó alkalmazottaival együtt. A találkozón részt vettek a kiadó munkatársai valamint családtagjaik, akik több missziós tapasztalatot hallhattak, egyeseket a Dél Erdélyi egyházterületről, valamint egy lelki üzenetet a Példabeszédek 25.13 verse alapján.

Szombaton, a végrehajtó bizottság házigazdája két bukaresti gyülekezet volt. Délelőtt, a Balta Alba-i gyülekezetben volt a program. itt mutatták be a Bánáti, Észak Erdélyi, Olténiai és Moldovai egyházterület raportjait. Egy lelki töltetű áhítat volt tartva Ésaiás 21:11,12 versei alapján.

Délután, az Invingatori gyülekezetben mutatták be a Munténiai egyházterület és különböző osztályok jelentéseit: A Média Központ, a Teológiai Főiskola, A kiadó, az ADRA, és az Idők Jelei folyóirat raportjait.A lelki üzenet a Zsidókhoz írt levél 7:25 alapján volt.

Az Unió Végrehajtó Bizottsága még más alkalmat is fel akar használni hasonló jellegű találkozóra.A találkozókat az ország más gyülekezeteiben is megszeretnék tartani, melyet előre bejelentenek.Ezen találkozó utáni érzésünk az volt hogy az isten vezeti a romániai adventista egyházat. Ő elvárja minden hivőtől, hogy kivegye részét a befejezendő nagy munkából.

A raportok egy részét megtalálhatjuk a májusi adventszemlében.


Fordította: Ferencz-Zorgel József Attila

GyereAhogyVagy tollakkal írva...(A magyarországi Hetednapi Adventista Egyház és a KERAK egyesülési törekvéseire irányuló dokumentumok aláírása - a szerk. megj.)

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

"Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem." (János evangéliuma 17:21)

2015. április 23-án este 8 órakor a Hetednapi Adventista Egyház és a Keresztény Advent Közösség vezetősége és tárgyalói aláírtak több dokumentumot, amivel szeretnék elősegíteni a lelki és szervezeti egység megvalósulását a két közösség életében.

Hálásak vagyunk, hogy az elmúlt évek párbeszéde elvezetett arra a közös akaratra, hogy Istent együtt szolgáljuk és a tőle kapott küldetésünket közösen teljesítsük. Ezt az elhatározást két dokumentumba foglalta a tárgyalócsoport.

Az első egy közös nyilatkozat, amiben a közösségek szembenéznek a múlttal, és hitet tesznek a közös jövő mellett.

A másodikban ismertetve vannak azok az elvek, amiket követni szeretnénk az egység megvalósulásának folyamatában.

Ezeken a dokumentumokon felül a Hetednapi Adventista Egyház elnöksége két személyes levélben fordul testvéreik felé, egyrészt az 1975-ben bibliai ok nélkül kizárt személyeket megszólítva, másrészt egy másik levélben bárkit, aki szeretne csatlakozni az egyházhoz, és együtt szolgálni Istent.

Kívánjuk, hogy áldás legyen ezeken az üzeneteken, és hogy az a szeretet és testvéri közösség, amit a tárgyalásokon átéltünk, hassa át helyi gyülekezeti közösségeinket is.

Közös nyilatkozat(rákattintani)

Forrás: Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniójának honlapja / Csizmadia Róbert

A Dél-Amerikában megkeresztelt hívők 15%-a egykori adventistákból áll

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

G.T. Ng, a világszéles Adventista Egyház ügyvezető titkára 10 napos körutat tett három országban annak felkutatására, hogy a Dél-Amerikai Divízió gyülekezetei miért annyira sikeresek a keresztelésben és a tagok megtartásában.

A válasz igencsak meglepte.

A dél-amerikai Adventista Egyház többet tesz a világ más részein is gyakorlatban lévő erőteljes evangélizációs találkozók és szociális projektek szervezésénél. Felkéri a gyülekezetek titkárait, akiknek feladatai általában a könyvelőség és a közösség nyilvántartásának őrzése köré összpontosulnak, a volt adventista hívőkhöz intézett egyedi program felülvigyázására.

A Reencounter (Újratalálkozás) program eredményei elképesztőek. Az újrakeresztelkedések az utóbbi három év keresztségeinek 12-15%-át teszik ki, mely a világszéles Adventista Egyház keretében rekordnak számít.

„A titok abban áll, hogy az egyház titkárai túllépnek a taglétszám nyilvántartásának őrzésére vonatkozó hagyományos szerepkörükön”, nyilatkozta az Adventist Reviewnak Ng.

„A hívők elvesztése problémájának orvoslása érdekében az egyház titkárait kiképezik a ‹‹helyi gyülekezet tagjainak gondozására››”, mondta ő. „Megfigyelik, hogy kik hiányoztak, és felkutatásuk céljából látogató csoportokat szerveznek. Ez a kétszer elveszett hívők visszavásárlásának újszerű megközelítése.”

Ötéves mandátuma alatt Ng prioritásként kezelte a hívők megtartását. Miközben a Hetednapi Adventista Egyház világszinten 18,5 millió hívőt számlál, a tavaly ősszel irodája által közzétett statisztikák alapján ez a szám sokkal nagyobb lenne, ha az utóbbi 40 évben megkeresztelt hívők közel egyharmada nem mondott volna le tagságáról vagy egész egyszerűen nem tűnt volna el.

„A teljes egyházra nézve, az új tagok megmaradási hányadosa elszomorító volt”, jelentette ki Ng.

Az egyház vezetői úgy nyilatkoztak: az idők folyamán, az adventista vezetők szerte a világon megpróbáltak kapcsolatba lépni a volt tagokkal, de egyetlen régiónak sem volt akkora sikere, mint a Dél-Amerikai Divíziónak. Ng az elmúlt hónapban először utazott Chilebe, Peruba és Ecuadorba annak felderítése érdekében, hogy 2014-ben a 195.509 keresztség közül az újrakeresztelkedők száma hogyan érte el az elképesztő 29.866-os értéket a divízió területén. Ezen értékek állandó növekedést mutatnak, figyelembe véve, hogy 2013-ban a 190.314 keresztségből 28.299 újrakeresztelkedést, 2012-ben pedig 174.767-ből 24.732 újrakeresztelkedést jegyeztek fel. A divízió területén 2.333.487 adventista él.

Magdiel E. Pérez Schulz, a Dél-Amerikai Divízió ügyvezető titkára elmondta: „Nem minden újrakeresztelkedés a Reencounter program következtében történt, de minden bizonnyal a többségre nézve kijelenthetjük ezt, az újrakeresztelkedések száma pedig évről-évre növekedik”.

Ne mondjátok: „Isten hozott újra, tékozló fiú!”

Reencounter 2012-ben jött létre, amikor a Dél-Amerikai Divízió titkárainak éves találkozója keretében megdöbbenéssel állapították meg, hogy a hívők nagyszámban hagyják el az egyházat, nekik pedig semmiféle tervük sincs ezek ismételt megnyerésének megkísérlésére.

Amikor kapcsolatba léptek velük, sok egykori tag fejezte ki visszatérésre való vágyát, viszont az a gondolat, hogy meghívás nélkül menjenek újra gyülekezetbe, megijesztette őket, illetve hatalmukba kerítette a szégyen és a kitaszítottság érzése, nyilatkozta Pérez.

„Hallottam olyan történeteket is, amikor egyesek egyedül próbáltak visszatérni, csakhogy azután a jószándékú vezetők ezekkel a szavakkal fogadják: :«Isten hozott újra, tékozló fiú! Eleged volt a világból vagy az ördög elengedett?»” – tette hozzá Pérez.

Így, a titkárok eldöntötték, hogy az egykori tagok visszaszerzése prioritást fog képezni számukra, az erre vonatkozó felelősséget pedig a gyülekezetek titkáraira, a helyi közösségek keretében tevékenykedő kollégáikra ruházták.

Következésképpen, a gyülekezetek titkárai készítenek egy különleges szombati prédikációt és programot évente egy vagy két alkalommal, melyre meghívják a volt tagokat. A Divízió biztosítja a kezdeményezéshez szükséges különleges anyagokat, az egykori tagoknak szánt bibliatanulmányokat és DVD-ket is beleértve. A DVD a gyülekezetbe való visszatérésre vonatkozó meghívót is tartalmaz.

„Bebizonyosodott, hogy működik”, közölte Pérez.

Megjegyezte azt is, hogy az erőfeszítések hasznosnak bizonyultak az új tagok tekintetében is, akik csatlakoznak a titkárokhoz családtagjaik és barátaik meghívása révén.

Életbevágó az egység és az engedelmesség

A program tanulmányozására időt szentelő Ng úgy nyilatkozott: meggyőződése, hogy a siker abban áll, hogy a küldetésről egységes képet alkotó, valamint a Bibliát tiszteletben tartó és Ellen G. White, az Adventista Egyház úttörőjének tanácsait követő egyház támogatja a helyi gyülekezetek titkárait.

Úgy értékelt: „Az elismerésemet kivívó elsődleges tényezők egyike a szervezeti egységet illeti. Legyen szó uniókról, konferenciákról vagy intézményekről, az egész adventista hálózatnak ugyanaz a mozgatórugója”.

Szerinte az adventisták elsajátították a 2 Krónikák 20:20 versében található szöveget, mely azt mondja: „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek” – és szilárdan hittek a Prófétaság Lelkében, különösen abban a tanácsban, mely így hangzik: „a nevelésért és a megváltásért végzett munka egy” (Educatie, 30. old.).

„Több száz iskola, líceum és egyetem tesz bizonyságot erről az elkötelezettségről”, mondta Ng. „Peruban, például, három egyetem létezik, közel 10.000 egyetemistával. Ahol iskolákat alapítanak, ott az evangelizálás virágzik.”

Ugyanakkor, a helyi gyülekezetek vezetői tiszta képpel rendelkeznek a küldetésre vonatkozóan, közös álláspontot képviselnek, miszerint minden gyülekezet és intézmény csak a küldetés céljából létezik, állapította meg Ng.

Hozzátette: „Az általam meglátogatott küldöttségekben és konferenciákban, az adminisztrátorok időt szakítottak a gyülekezet küldetésének és annak meghatározására, hogy az erőforrások milyen mértékben irányulnak az evangelizálás felé. Nem csoda, hogy a Dél-Amerikai Divízióban gyorsan fejlődik a gyülekezetalapítási munka”. A divízió területén a gyülekezetek száma 21.345-ről (2010) 25.942-re (2014) emelkedett, mely négy év alatt 21,5%-os növekedést jelent.

A volt tagok megközelítésének megkísérlése mellett a titkárok feladata a gyülekezetalapítás is, ezért az alapok gyűjtése érdekében együttműködnek, hogy az Egyház Globális Misszió Osztálya által azonosított fehér területeken évente legalább egy imaház építésére kerüljön sor. Ng részt vett két imaházszentelésen is Ecuador két konferenciájában. Az egyik imaház építése 28.000 dollárba, míg a másik 16.000 dollárba került.

Ng, aki elvágta a szalagot a felavatási szertartás keretében, kijelentette: „Az imaház Istennek való felajánlása idején nem tudtam nem észrevenni a megelégedés érzését a jelenlévő titkárok arcán, olyan dolgot valósítva meg együtt, mely egyénileg lehetetlennek tűnt. A bajtársiassági lelkület nyilvánvaló volt”.

Elmondása szerint hasonló lelkület uralkodott a Chilei Adventista Egyetemen szervezett konferencián is, melyen 720 helyi gyülekezeti titkár vett részt. Ng-hez hasonlóan további 600 egyházvezető vett rész ezen az eseményen, hogy az egyház jobb megszervezésének és a küldetésre való jobb összpontosítás művészetét megtanulják a helyi gyülekezeti titkároktól.

„Köszönöm, hogy nem mondtatok le rólam”

Az Adventist Review által megkérdezett 10 titkár úgy nyilatkozott: az egykori tagok elérésére vonatkozó új felelősség tekintetében egyek voltak lelkesedésükben.

Jacilane Maria da Silva Ibiapino, a brazíliai Rio Largo gyülekezet 31 éves titkárnője elmondta: „Nemcsak a gyülekezet nyilvántartásának napirenden tartása képezi megbízatásunkat. Jézus munkatársaivá kell lennünk a tagjaink megkeresését, megtartását és megmentését célzó küldetésben is.

Jacinta Marta de Azevedo Perpetuo, a brazíliai Ipatinga gyülekezet 46 éves titkárnője kijelentette, hogy a legnagyobb örömben akkor volt része, amikor egy különleges szombati program végeztével egy volt tag könnyekkel a szemében közeledett hozzá, azt mondva neki: „Köszönöm, hogy nem mondtatok le rólam. Ha nem hívtatok volna meg, nem lennék itt”.

„Megéri az erőfeszítés, a munka és az ima – minden, amit a program előkészítéséért teszünk”, mondta ő.

A titkárok felhívást intéztek a világ más részén lévő kollégáikhoz az egykori tagok visszanyerését célzó munkához való társulás érdekében.

Evelyn Katherine Lucio Luciano, a perui Chimbote imaház 26 éves titkárnője elmondta: „Szeretném közölni az Adventista Egyház minden helyi titkárával, hogy munkánk nem korlátozódik a gyülekezet nyilvántartásának napirenden tartására és a gyülekezet bizottsága jegyzőkönyveinek feljegyzésére. A legfontosabb kötelességünk a küldetés teljesítésében áll, a Reencounter program révén pedig alkalmunk van hatékonyan dolgozni Istenért ”.

Beszélt azokról az izgalmas pillanatokról, amikor az egykori tagok szemében „örömkönnyeket” vél felfedezni a gyülekezetbe való visszatérésüknek köszönhetően.

Hozzátette: „Bátorítlak, hogy valósítsátok meg ezt a projektet saját gyülekezetetekben is. Ti lesztek a legboldogabbak, amikor több tucat lélek fog visszatérni a gyülekezetbe”.

Andrew McChesney/ Adventist Review

Fordította: Sinkler Beáta

Emberi jogok: Élvonalban az Adventista Egyház

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Az Emberi Jogok Tanácsának XXVIII. ülésére folyó év márciusában került sor az ENSZ genfi székhelyén. A továbbiakban bemutatjuk a Vallásszabadság Védelméért Nemzetközi Egyesület (Association Internationale pour la Défense de la Liberté Religieuse, AIDLR) Liviu Olteanu AIDLR-főtitkár által előterjesztett nyilatkozatának rövid tartalmát.

„Az AIDLR képviselőiként szilárd meggyőződésünk, hogy a világbéke, a fejlődés, az emberi méltóság és a biztonság érdekében lényeges erőink egyesítése az Emberi Jogok Főbiztosával és más olyan szervezetekkel, mint az EU, Európa Tanács, EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) vagy az Iszlám Együttműködési Szervezet.

Az egyidőben egyre több válsággal szembesülő világban szilárd meggyőződésünk, hogy a nemzetközi, regionális és nemzeti szereplők között elengedhetetlen az együttműködés az emberi jogok terén, hogy közülünk mindenki a lehető legnagyobb befolyást gyakorolhassa.

Az AIDLR határozottan elítél bármiféle erőszakot és terrorista cselekedetet, a diszkrimináció minden típusát és a keresztények, zsidók, muzulmánok, buddhisták, hinduisták, ateisták stb. üldözését – a tragédiák helyszínétől függetlenül.

Mi, az egyetemes törvénnyel és a lelkiismerettel összhangban, hiszünk minden egyes személy méltóságának tiszteletben tartásában, az alapvető és nemzetközi jogok, illetve a vallásszabadság védelmezésében. Minden ember rendelkezik a félelem nélküli véleménynyilvánítás szabadságának jogával.

Az egyetemes értékek és a világszintű jogok népszerűsítése és védelmezése nemcsak prioritásnak számít, hanem sürgősségnek is: minden egyes személy életének és méltóságának tiszteletben tartása közös éberséget és együttérzést igényel az összes szenvedő iránt – gyerekek, nők, fiatalok és felnőttek – kultúrától, bőrszíntől, vallástól, háttértől, neveléstől stb. függetlenül.

Szeretjük a különbözőséget és a tisztelet kultúráját, és erőfeszítéseket kell tennünk a kultúrák és vallások közötti párbeszéd kialakítása érdekében.

Állást foglalunk a különbségek, a vallási kisebbségek tiszteletben tartása, valamint az igazságszolgáltatás, a demokrácia és a törvény védelmezése mellett.

Az AIDLR felkéri a nemzetközi közösségeket, az összes iszlám országot, az ENSZ minden küldöttségét és a nemzetközi civil szervezeteket a vallási gyűlölet, türelmetlenség, a bárminemű vallási diszkrimináció, az üldözés, a terrorizmus, valamint a keresztények, zsidók, muzulmánok, illetve a világszerte létező egyéb vallási kisebbségek meggyilkolásának határozott elítélésére.

Az AIDLR egy összehangolt válaszban megnyilvánuló azonnali és döntő cselekvésre kéri fel a nemzetközi közösségeket. Az AIDLR aláhúzza a nemzetközi együttérzés szükségességét a tragédia helyétől függetlenül.

Ilyen értelemben, az AIDLR az ENSZ genfi székhelyén egy világszéles szabadság- és tolerancia fórum megszervezését tervezi, melynek keretében szeretnénk kiemelni a világszintű együttműködés és koordináció létrehozásának szükségességét, egy új távlat kifejlesztését az erőszak és terrorizmus összes formájának leküzdésére, valamint az interkulturális párbeszéd és összhang, a vallási kisebbségek, a biztonság és a béke elősegítésére.”

Az AIDLR-t (www.aidlr.org) 1946-ban alapították Párizsban. Ez a Hetednapi Adventista Egyház által koordinált és az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottsága (ECOSOC) által New Yorkban és Genfben jóváhagyott civil szervezet, mely a strasbourgi Európa Tanácsban részvételi joggal rendelkezik. Célja a tolerancia fogalmának terjesztése, és minden egyes személy gondolkodási-, lelkiismereti- és vallásszabadságához való jogának védelmezése; ez a jog magában foglalja az egyén hitre vagy annak megtagadására, a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatására, a vallás egyéni vagy másokkal, nyilvános vagy magán szférában tanulás, gyakorlat, imádat vagy szertartások teljesítése révén történő megvallására vonatkozó szabadságát is.

 

Andreas Mazza/CD EUDNews

Fordította: Sinkler Beáta

Ének és Zene Fesztivál Marosvásárhelyen

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

2015. április 10., tizenkilenc óra ötven perc.

A marosvásárhelyi „A” gyülekezet kapuin belül a találkozások okozta köszöntések és nevetések moraja hallható…

Húsz óra három perc.

A Nap lenyugodott. Immár énekszó és az esteli áhítat hallható, melyben Tamási Károly lelkész közli Isten üzenetét a sorokat foglaló fiatalok és az internet nézői számára.

Már csak egy éjszaka van hátra. Míg ez egyeseknek nyolc, tíz, akar tizenkét órát, másoknak 5 órát jelent, mindenki nagy készülődéssel kezdi a szombat világos részét.

Tizenegyedike! Végre április tizenegyedike van! Csodálatos tavaszi nap, Isten áldásai a ragyogó, meleg napsugarakon át is erezhetőek. Sietve igyekeznek gyerekek, ifjak, idősek, nők és férfiak egyaránt elfoglalni helyeiket. Reggel kilenc óra van, és a földszinten mar alig találhatóak üres székek. Az imapercek alatt Poenariu Gelu egész napra tartó lelki táplálékot adott a hallgatóknak. Egyesek suttogva kérdezték: Ünnep van? Minek köszönhető, hogy a világ legnagyobb magyar gyülekezete zsúfolásig telve van? Az anyagyülekezet tagjai is új energiát, és fiatalos lendületet kaptak, ami, mint kiderült, a még előttük álló eseménynek volt köszönhető.

A Dél-Erdélyi Egyházterület Ifjúsági Osztálya ugyanis harmadjára szervezte meg az „Ének és Zene” ifjúsági fesztivált, mely két részt foglalt magába. A marosvásárhelyi „A” gyülekezetben zajlott le az első rész, ahol reggel tíz órától kezdve két és fél órán át fiatalok hangja volt hallható. A teremben levőkön kívül az internethálózat nézői is nyomon követhették az eseményt a “www.a-gyulekezet.ro” honlapon (újranézési lehetőség a következő címen: https://vimeo.com/album/3347789). Amota Lóránt köszöntése után a programot az Echo kvartett nyitotta meg, őket követte a kolozsvari ifjúsági kórus és Csíkos Zoltán szavalata. A sor folytonos volt, a nyárádszeredai ifjúsági kórus , Ferenczi Renáta és a csittszentiváni-mezőbergenyei Infinity kórus énekhangjaival, majd Ambrus Evelyn költeményével dicsőítette Istent. A szünet után Kiss Ottó szavalatával és Fülöp Edmond köszöntésével folyatódott a program. Őket követte a marosvásárhelyi „A” gyülekezet ifjúsági kórusa, majd ismét a nyárádszeredaiak énekeltek. Két közösen előadott költeményt hallgathattunk meg Topor Antonella és Julianna, valamint Ambrus Evelyn és Biró Albert részéről. A Midnight Shine Trió, az Infinity kórus és a marosvásárhelyi „D” és fickói gyülekezetek ifjúsági énekszámai között költeményt adtak elő Nagy Réka, majd Szabó Lóránd.

A befejező ének után a népes ifjúság együtt fogyasztotta el ebédjét és töltötte el a délutánt.

Az est fénypontja, és az „Ének és Zene” ifjúsági fesztivál második része az immár harmadjára megszervezett „Dicsérjük az Urat” című ifjúsági koncert volt, melynek a marosvásárhelyi Kultúrpalota adott otthont. Hat kórus és három együttes lépett színpadraazzal a vággyal, hogy Isten nevét dicsőítsék. Hála legyen az Úrnak ezért az alkalomért, amikor szomjas lelkek újra feltöltődhettek a felemelő énekek és zeneszámok hallatán.

Az együtt töltött szombat csúcspontja a kórusok közös éneklése volt, kik eltávozás előtt a „Magyar Zsoltárt” adtak elő.

Boia Laura

1. oldal / 35