Bill Knott és Rajmund Dabrowski interjuja
Mire lesz szükség az új generáció fellángoltatásához?
Néhány órával megválasztása után a Hetednapi Adventista Egyház 20. elnöke, Ted Wilson interjút adott az Advent Review szerkesztőjének Bill Knottnak és Rajmund Dabrowskinak a G.K. Kommunikácios igazgatójának az új megbizatásával kapcsolatban.
Knott: Széleskörű tapasztalattal a háta mögött, mint voltdivízióelnök az Adventista, milyen jelentőséget tulajdonít jelenlegi megbizatásának?
Wilson: Lehetetlen felmérnem, felbecsülnöm az áldást és az előnyét ezen tapasztalatnak. Egyiptomban nevelkedtem Nyugat-Afrikában és Oroszországban is tevékenykedtem, valamint más divíziok titkárságaival is kapcsolatban voltam. Ezen tapasztalatok segítenek felmérni szélesebb körben is a megbizatást. Globális szemléletre segítenek. Mélyebben látom, hogy egy világszéles, nagy család vagyunk. Ami egyesít, nem politikai manőver, sem szabályzati rendelkezések, hanem az üzenet, a Szent Ige és a Szentlélek.
Dabrowski: A pásztoráció első öt éve előkészítette valamilyen módon a jelenlegi megbízatást?
Wilson: Határozottan. Lelkészi munkám első kilenc hónapjában, többet tanultam mint a kollégium és a szeminárium egész ideje alatt. Szükség van akadémiai, elméleti ismeretre, de a pásztoráció egyenesen a harcvonalba helyez. Az emberekkel van dolgod, valós helyzetekben találod magad, valós problémákat kell megoldanod. Idővel mindezek „térdre kényszerítenek”, vezetést kérve.
Reggelente bölcsességért fohászkodom, igényelve a Jakab 5:10. teljesedését. Nincs saját bölcsességem, kapnom kell azt a mennyből. Amikor válságban vagy, akár mint fiatal lelkész vagy vezető, mindig szükséged van mennyei bölcsességre. A pásztoráció első napjai alakítottak azzá, ami vagyok, jobban, mint azt elmondhatnám. Áldom Uramat minden átélt tapasztalatért.
Knott: Ezen első tapasztalatok városi környezetben történtek. Hogyan befolyásolja a városi szolgálat tapasztalata, az ön meglátását a nagyvárosi missziójára vonatkozóan?
Wilson: Már kezdetben felajánlották, hogy a Greater New York Konferenciánál dolgozzam. Édesapámmal így tanácsolt: Ha kihívást akarsz, menj New Yorkba. Szót fogadtam és az életem megváltozott. New York életem része, és fontos helyet tölt be ma is életemben. Ezt E. White is hangsúlyozta: szimbolúma annak, ahogyan dolgozni lehet a világ többi részén. Olyan időben élünk, amikor a világ lakosainak több mint fele, nagyvárosokban él. Ez azt jelenti, hogy mindannyian hordoznunk kell ezen felelősség terhét. Nem evangélizálhatjuk a nagyvárosokat, mint amilyen New York, Sao Paulo, Mexico City, Tokyo vagy Hong Kong egyetlen pontról. Átfogó módon tevékenykedhetünk csupán, és a Prófétaság Lelke tanácsol ,hogy ezt hogyan kell tennünk. Az orvosi misszió elterjedése bizalommal tölt el, segítő kéz ez a sajátos szükségletekben.
Dabrowski: Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy vezetőnek, hogy megnyerje az új generáció bizalmát? Az ifjú generáció tagjai közül sokan elégedetlenek az egyházban is.
Wilson: Nehéz kérdés ez, amelyhez megfelelő módon kell közelíteni. A legfontosabb dolog, hogy az ifjak megértsék ,hogy az egyházi vezetők nem csupán adminisztratív dolgokkal folglalkoznak, hanem lelki emberek és lelki eszközöket, a Szent Igét, imádságot használó emberek, akik hisznek az egyház missziójában, amelyre Isten hívta el őket. Reménykedem abban, hogy egyetlen ifjú vagy felnőtt sem hiszi azt, hogy az egyháztagság csak egy bizonyos szervezethez való tartozást jelent. Hívatásunk van, amely megbízatás, és én hiszem, hogy ifjaink képesek fellángolni ebben a megbízatásban. Igen, lehet, hogy képmutatást is látnak, amit nem kedvelnek. De fel kellene fedezniük az átfogó képet, a nagy küzdelem képét, létjogosultságunk igazi indokait. Amikor ifjaink meglátják a kezdetet és a véget, és mindazt ami most van, értelmet nyer a feladat, és erőt kapnak megtenni azt, amit mindannyiunknak tennünk kell. Vezetőinknek alázatosaknak kell lenniük. Jézussal kell közösségben lenniük, nyitottaknak, fogékonyaknak kell lenniük. Önfegyelemre, kiegyensúlyozottságra van szükség. A vezetőknek az Igére és a Prófétaság Lelkére kell építeniük ahhoz, hogy tudják, miként kell dolgozniuk.
Knott: A legtöbb vezető önkéntes, aki nem fizetésért dolgozik. Úgy tudom, hogy a jelenben, az egyik gyülekezet presbiteri feladatát tölti be, önkéntesen vállalva ezt. Mit mondhatna most, ezen nagyszámú önkénteseknek a helyi gyülekezetekben, akik szombaton prédikálnak, azoknak, akik segítenek az ügyosztályok irányításában ?
Wilson: Az önkénteseknek döntő szerep jut a gyülekezetekben. Nélkülük semmire sem mennénk. Amikor részt vállalsz, mint gyülekezeti tag, miközben valamennyien egy gyülekezet tagjai vagyunk, nem pénzért teszed. A legnagyobb fizetség látni a megváltozott szívek gyülekezetét, a változást, a lelkesedést az ifjakban, a hitéletükben, a gyülekezet fejlődésében.
Dabrowski: Az egyház legfontosabb kincse az egység. Mit jelent ez az egység, és hogyan érhető el?
Wilson: Az egyház nem úgy néz ki, mint egy tömeg, amely az úton menete, értelem nélkül, parancsszóra. Lehet, hogy különböző a véleményünk. Különböző kultúrákból jövünk, különbözőek társadalmi hovatartozásaink is. Ami egyesít, több mint a szabályzatok vagy közös hitelveink. Ami egyesít, az a Szentlélek. Szeretett feleségemnek, Nancynek, megjegyeztem, hogy a Földet körüljárhatod, látván a külömböző kulturákat, de a bizonyíték, hogy Isten különleges népe vagyunk az, hogy a Szentlélek összetart minket. Nem hiszem, hogy politikai okokhoz hasonlítható indoklások egyesíthetnek.
Kiegyensúlyozottaknak, figyelmeseknek és érzékenyeknek kell lennünk. Az egységet nem lehet megmunkálnunk. Igen, mint vezetők reméljük, hogy az embereket irányíthatjuk egy bizonyos irányba. De ha Jézus Krisztus felé segíthetjük őket a Szentlélek hatalmával, egy olyan misszióban, amely az Igére alapoz, tevékeny életre és imádságos életre ösztönöz, akkor ezek az emberek a Szentlélek által egyek lesznek.
Knott: Mit üzen azoknak, akik talán azt kérdezik, hogy van-e a vezetőknek valamilyen jelentőségük a jelenben? Mi az, ami az ön szolgálata idején megváltozhat?
Wilson: Nincsenek illúzióim, hogy gyökeres változások lesznek. De a Szentlélek változást fog munkálni. A legtöbb ember nem tudja, hogy mit jelent az egyház vezetése. Ha pedig őszinték akarunk lenni, ez nem is érdekli őket. Ők a gyülekezet lelkészét ismerik, ő a fontos számukra. Lehet, hogy egyesek tudják, ki a Generál Konferencia elnöke, vagy ki a konferenciaelnök, és ezen kívül semmi mást. Nem is az a fontos, hogy ezt tudják. Ami a legfontosabb, hogy az egyház befolyása révén tudniuk kell, hogy egy lelki mozgalom vagyunk, amely az Igére és a Szentlélek átalakító erejére épít, hogy mind jobban hasonlítsunk Jézusra, és hogy betölthessük küldetésünket. Boldog lennék, ha egy ilyen befolyás lenne érezhető anélkül, hogy ez egy személyhez kötődne.
Dabrowski: Lenne egy személyes kérdésem is: Amikor családjával közölte a megválasztás hírét, hogyan reagáltak?
Wilson: Feleségem egy különleges személy. Olyan mint egy lelki hátgerinc. Szereti Jézust. Tanulmányozza a Szentírást és a Prófétaság Lelkét. Teljes szívből hisz az advent mozgalomban. Amikor telefonáltam neki, elkezdett sírni. Tudja milyen feszültségek kiállását igényli ezen megbízatás, ugyanakkor a felelősségek súlyát is felfogta, hiszen szemléltük vezetőink életét. Családom előre néz az isteni vezetésre és az Ő bátorítására. Bízunk Őbenne. Szeretném, ha mindannyian imádkoznátok értünk. Ez a legjobb hír számomra, és nemcsak számomra, hanem az egyház számára is, mert tudom, hogy részei vagyunk a csodálatos advent mozgalomnak.
Fordította Szabó József
