Generál Konferencia Ülésén

A Gyülekezeti Kézikönyv meghatározza a házasság fogalmát

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Elizabeth Lechleitner / ANN

A  Hetednapi Adventista Egyház csütörtök reggel megszavazta a Gyülekezeti Kézikönyvben található házasság fogalmának tisztázására történő javaslatot. Megegyezés szerint az eddigiekhez hozzárendelték a „férfi és nő közötti” pontosítást az előbbi változathoz, mely így szólt: „A házasság, isteni intézmény, monogám, heteroszexuális kapcsolat”. Ez volt az egyik, a 95 módosításra előterjesztett javaslatok közül a kézikönyvvel kapcsolatban. A csütörtökön megszavazott meghatározás egyezik a Gyülekezeti Kézikönyv Bizottsága által javasolt módosításokkal,  de jóváhagyása nem volt sem egyszerű sem gyors. A másfél órás beszélgetés ideje alatt a delegátusoknak szembesülniük kellett az óvásokkal, egyéb szövegmódosítási javaslatokkal, sőt az egyik kitétel átértékelésének előterjesztésével. „Látjátok bekerültünk a sűrű erdőbe, és most keressük a visszavezető utat”, jelentette ki a világszéles egyház alelnöke Pardon Mwansa, amikor a résztvevőkön zűrzavar és feszültség lett úrrá. Világos volt, hogy  a küldöttek döntő része egyetértett a kiegészítéssel, de egyesek szerint ez a kitétel elidegenítené a homoszexuálisokat az Adventista Egyháztól, és nem biztosítana megfelelő elméleti védettséget a gyerekek számára a kényszerházasságotokban. Jeroen Tuinstra, a Trans-Európai Divízió egyik képviselője a következő szövegváltozatot javasolta: „A házasság monogám, szeretetre épülő kapcsolat két egymással megegyező felnőtt között.” Elmagyarázta, hogy a jelenlegi szöveg úgy is értelmezhető, hogy megengedi a kényszerházasságokat. „Mindezek mellett, úgy hiszem egyházunk egy nyitott és nem zárt, irgalmas és nem elítélő egyház” tette hozzá Tuinstra, mondván, hogy a szöveg eltávolítaná a homoszexuálisokat és leszbikusokat az egyházból. Javaslatát a képviselők nem fogadták el. Paotonu Reno, a Dél-Csendes-óceáni Divízió egyik képviselője, elmondta, hogy sokkolóan hatott rá, hogy ilyen kijelentést hallott a küldöttség egy tagjától. Az idő hiánya miatt, Mwansa és a többi moderátor a kitétel megbeszélésére 10 percet szántak, 1 percet minden hozzászóláshoz. Az észak-amerikai, dél-afrika-indiai-óceáni, valamint a közép- és nyugat-afrikai küldöttek hevesen tiltakoztak a módosítás ellen. Irgalmasak lehetünk, ugyanakkor megőrizhetjük az Isten által lefektetett szabályokat arra nézve, ami jó, és ami rossz", mondta egy észak-amerikai küldött, hozzátéve azt, hogy testvére homoszexuális. Passmore N. Mulambo, a Dél-Afrikai-Indiai-óceáni Divizió delegátusa megjegyzése: „Miközben szeretetet, figyelmet és elfogadást tanúsítunk, nem téveszthetjük szem elől teológiai irányzatunkat” – jelentette ki. Tinto Ngulube, Mulambo kollégája tovább ment és kérte, hogy a Kézikönyv foglaljon magában egy „nyilatkozatot, amely világosan elítéli a homoszexualitást, mint a paráznaság egyik formáját.” Switta Stevens, Közép és Kelet Afrikából azt mondta, hogy „a bűnt nevén nevezni” – ez egy módja a „Jézus kegyelme hirdetésének.” Mialatt a küldöttség kifejezte, hogy nem ért egyet a homoszexuálisok közötti házassággal, egyesek cenzúrájuknak adtak hangot a homoszexuálisok közötti házasságra nézve, mások pedig kifejezték, hogy a Tuinstra kitételének egy részét a testület figyelmen kívül volt hagyta. „Azt hiszem kifelejtettük azt a részt, amely tiltja a gyerekházasságokat” mondta Birgit Philipsen, Közép és Kelet Afrikából. „Ezt a részt nem lenne szabad a beszélgetésből kihagyni.” Nem sokkal ezután, Stephen Logan a Transz-Európai Divíziótól, elfogadva Philipsen kitételét, a következő megfogalmazást javasolta: „A házasság isteni intézmény, heteroszexuális, megegyezés alapján történő kapcsolat felnőtt férfi és nő között.” Több küldött elmondta, jóllehet egyetértenek a kitétel szándékával, aggasztja őket, hogy a „felnőtt” fogalom meghatározása régiónként változó. A kitételt ezek után egyöntetűen elfogadták. Amikor a küldöttek megszavazták a kézikönyv teljes, házasságra vonatkozó fejezetét, az egyház tanácsosa, Karnik Doukmetzian tájékoztatta a küldötteket, hogy a kitétel módosításával az egyházat nehéz helyzetbe hozták törvényes szempontból, a fejezet elfogadása már nem történhetett meg. Egy küldött javasolta, hogy az egész fejezetet küldjék vissza a Kézikönyv Bizottságának, de Mwans emlékeztette őket, hogy időhiány miatt az ülésszak ezen a héten befejeződik, így az egyház még 5 évig a régi meghatározás mellett maradna. Ez a meghatározás csak a "monogám és heteroszexuális" szavakat használja a házasságra vonatkozóan. Hogy kiküszöböljék ezt a helyzetet, a küldöttek megszavazták a "felnőttek, akik megegyeznek" kitétel újraértékelését. Ennek elvetésével a küldötteknek alkalmuk volt megszavazni a Kézikönyv Bizottságának eredetileg javasolt megfogalmazását. A küldöttség többsége felemelte a szavazó sárga lapokat.

Fordította Tamási Károly

A generál Konferencia ülésszakának delegátusai megerősítették az Adventista Egyház különleges érdeklődését a teremtésre nézve

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Mark A. Kellner, Adventist Review

Szemben állva egy társadalommal és egy akadémiai közösséggel, amelyben a Hetednapi Adventista Egyháznak egyik alapvető hitelvét, „a szó szerinti hatnapos teremtés” tanát nagy kihívásoknak vetették alá. A Generál Konferencia LIX. ülésén, Atlantában, június 30-án, csütörtökön, megszavazták azt az ajánlatot, miszerint újból megerősítik e hitelvet és ilyen értelemben lehetővé teszik az egyház tanának áttekintését.

„Úgy gondolom, hogy a Biblia Isten tekintélyes Szava”, mondta Ted N. Wilson, a világszéles Adventista Egyház elnöke. „Ez Isten hozzánk intézett Szava, ezért úgy kell azt elfogadnunk, ahogy írva van”.

Wilson elmondta, hogy a Teremtés könyvének első tizenegy fejezete „nem allegorikus”, hanem a teremtésnek és az azt követő eseményeknek „valós, hiteles és szó szerinti bemutatása”, amely egy globális méretű özönvízről is tudósít.

„Egy kritikus időszakban élünk”, tette hozzá Wilson, amikor „a gonosz alá akarja ásni az igazságot”. Mialatt „hitelveink és tanaink Krisztusra és kegyelmére összpontosítanak”, a hetedik nap szombatja – amelyet a teremtés támogat – „az egyedüli jel, amelyet a vég idején Isten népe elpecsételését fogja biztosítani”.

Ez Adventista Egyház egyik alapítóját, Ellen White-ot idézve, a meghatározatlan időt felölelő teremtési folyamatban való hitet „az Isten bölcsességével szembeni legmegátalkodottabb hitetlenségnek” nevezte.

A 2004-ben megerősített teremtéstan, illetve az ezzel kapcsolatos bibliai hitelv áttekintése „teljes támogatásomat élvezi. Fel kell magasztalnunk Isten Igéjét és a Teremtő Istent magát”, jelentette ki Wilson.

Wilson kommentárjai után, a határozati javaslatot Gerry D. alelnök mutatta be, majd következett a megbeszélés:

„A. rész: a Generál Konferencia LIX. ülése jóváhagyja az évi Tanács 2004-es nyilatkozatát a teremtés megerősítésére nézve. B. rész: a Generál Konferencia igazgatósága kérvényezi a „Reakció a teremtés megerősítésére” című nyilatkozatnak a 6. számú alapvető hitelv mellé való csatolását, ahogyan azt már a 2005-ös Generál Konferencia ülésének protokolljában előkészítették, egy tan módosítását illetően.”

A Southern Adventista Egyetem igazgatója, Gordon Bietz, javasolta a határozat két részre osztását. Egyes résztvevők véleménye szerint, azért tette ezt, hogy rávilágítson az ajánlat érzékeny oldalaira. A javaslatot megszavazták, elválasztva ezáltal a 2004-es nyilatkozatot a 6-os számú hitelvtől, ez utóbbi belefoglaltatik majd a 2004-es nyilatkozatba.

Az ajánlat két különálló részét többségi szavazattal elfogadták.

„Ez a nyilatkozat befolyást gyakorol az egyház legtöbb hitalapelvekkel kapcsolatos nyilatkozatára” mondta E. Edward Zinke, az Észak-Amerikai Divízió delegátusa. „Ha elvetjük a teremést, nincs értelme egyházunknak.”

Benjamint L. Clausen, a Loma Linda-i (Kalifornia) Geoscience Research Institute egyik tudósa ellenezte a 2004-es nyilatkozat következő megfogalmazását: „Veszélyes az Igéről a tudományra helyezni a hit alapját. Nem rendelkezünk egy működő ’rövid teremtési’ (tudományos) modellel”  és valószínűleg nem is kell arra számítanunk, hogy majd rendelkezni fogunk.

Egy másik észak-amerikai delegátus, Donna Richards, támogatta az egyház történelmi álláspontját a teremtéssel kapcsolatban, „tévesnek” nyilvánítva minden más álláspontot. A dél-amerikai Alberto Timm ugyancsak kifejezte támogatását, megjegyezve, hogy „a tanok nem működnek elszigetelten” és hogy a teremtésben való hit „fontos a teljes hitelvi rendszerünk összefüggésében.”

Dan Jackson, az észak-amerikai terület új elnöke, kihangsúlyozta a 6-os számú hitelv fontosságát: „A Teremtőm a Megváltóm – a kettő szoros kapcsolatban van.”

A Generál Konferencia alelnöke, Ella Simmons, a La Sierra Egyetem volt dékánja, aki nemrég részt vett egy ún. teista fejlődés tanításával kapcsolatos vitában, kijelentette, hogy az akadémiai rugalmasság fontosságának ellenére, annak „Isten Igéje feladása nélkül kell léteznie.”

Elmondta: „Mindamellett, hogy fontos az adventista iskolák, kollégiumok és egyetemek felelősségéről beszélni, először nekünk kell tisztánlátást nyújtanunk azzal kapcsolatban, amit tanulnak.”

A Csendes-óceáni Unió elnöke, Ricardo Graham, aki a La Sierra Egyetem adminisztrációs elnökeként is szolgált, támogatta mindkét mozgalmat, kifejezve hitét abban, hogy „a mi hitünk adatokat nyújt a mi tudományunknak” és nem fordítva.
Keith Mattingly, az Andrews Egyetem Művészeti és Tudományos Kollégiumának dékánja, azt állította, hogy a gond abból ered „ahogyan támogatjuk a hitelvet”, hozzátéve, hogy egyes diákjaiban a probléma felvetése miatt kételyek születtek meg.
Bill Knott, az Adventist Review és az Adventist World folyóiratok főszerkesztője és egyben végrehajtó kiadója, arra késztette a delegátusokat, hogy fogadják el az ajánlat mindkét részét. „Ha az A. rész helyességét támogatjuk, akkor a B. rész szövegét is támogatni kell. Ha tisztánlátást akarunk, húzzuk meg a vonalat, és megkapjuk azt, amit ez a mozgalom mindig is képviselt.”
Mindkét javaslatot szavazati többséggel elfogadták. A további megvizsgálásra és a 6-os számú hitelv lehetséges áttekintésére a következő öt évben sor kerül. Az eredményt a következő ülésen fogják közölni.
Fordította Barabás Adorján

Wilsont megválasztották a Hetednapi Adventista Egyház elnökének

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Ansel Oliver és Mark Kellner

Ted N. C. Wilson, a Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciájának alelnökét és az egyház egyik volt elnökének a fiát, megválasztották, hogy egy világszéles, 16,3 milliót számláló, protestáns egyház elnöke legyen. Wilsont a 246 főt számláló kinevező bizottság jelölte ki és a Generál Konferencia Ülésén jelenlevő 2.410 fős nemzetközi szervezet – az egyház legmagasabb vezetési testülete – szavazta meg.

Wilson Jan Paulsent helyettesíti, aki 1999 óta szolgált elnökként.

A kinevezésre a Generál Konferencia LIX. ülésén került sor Atlantában (Georgia állam) a Világkongresszus Központjában.

„Ez nem csupán egy szervezet, nem csupán egy másik felekezet. Ez az Isten maradékának az egyháza”, mondta Wilson kinevezése után, a delegátusoknak tartott beszédében.

„Nem tudok mindent, de keresni fogom a tanácsadók bölcsességét, a Bibliáét és Prófétaság Lelkéét”, mondta ő, az egyház egyik alapítójára, Ellen White-ra utalva.

„A Prófétaság Lelke Isten egyik különleges ajándéka, amelyet a Hetednapi Adventista Egyháznak adott”, jelentette ki Wilson. „Ez vonatkozik a múltra is és a jövőre is. És mi hamarosan haza érkezünk.”

Wilson arra kérte az egyház tagjait, hogy kérjék Isten vezetését, és hogy imádkozzanak „a Szentlélek frissességet és reformot hozó erejéért”.

Wilsont 2000-ben, 60 évesen választották meg az Adventista Egyház alelnökének, a Generál Konferencia torontói ülésén. 36 éves munkásságának ideje alatt adminisztratív és végrehajtó szerepeket töltött be az Egyesült Államokban, Afrikában és Oroszországban.

Wilson 1974-ben kezdte el lelkészi tevékenységét a New York-i Greater területen. Először alelnökként, majd elnökként szolgált a Városi Szolgálatok osztályán 1976-tól 1981-ig. Szolgálatát az Afrikai-Indiai óceáni Divíziónál folytatta, az Elefántcsontparton, egészen 1990-ig. Ott osztályigazgatóként szolgált, majd később végrehajtó titkárként.

Miután elhagyta Észak-Afrikát, a világszéles Egyház székhelyén, Silver Spring-ben (Maryland, Egyesült Államok) dolgozott két évig mint segédtitkár, mielőtt betöltötte volna az Euro-Ázsiai Divízió elnöki posztját, Moszkvában, Oroszországban, 1992-től 1996-ig. Wilson visszatért az USA-ba, ahol a Review and Herald lap igazgatója lett, Hagerstown-ban (Maryland), 2000-ig, amikor megválasztották a GK. alelnökének.

Felszentelt lelkészként, Wilson, a New York-i Egyetemen doktori címet szerzett a vallásos nevelés szakterületén, teológiai magiszteri oklevelet az Andrews Egyetemen, valamint egészségügyi magiszteri oklevelet is a Loma Linda Egyetemen. A delegátusokhoz intézett beszédekor, Wilsont elkísérte a pódiumra felesége, Nancy Vollmer Louise Wilson, aki fizioterapeuta. Három lányuk van.

„Feleségeink nagyon fontosak. Ez a csodálatos asszony a lelki életem gerincoszlopa”- jelentette ki Wilson. Wilson, a Generál Konferencia egy volt elnöknek, Neal C. Wilson fia, aki 1979 és 1990 között szolgált elnökként.

Sok delegátus kijelentette, hogy Wilson megválasztása bizonyítja az elődje vezetésébe vetett bizalmat.

Rob Vandeman, a Chesapeake-i (Maryland, USA) terület elnöke – akinek Wilson is tagja – kifejezte elégedettségét Wilson megválasztásával kapcsolatban. „Ez a szavazat a világegyház szemléletének, valamint a Ted Wilson iránt tanúsított bizalomnak a kifejezése.” – mondta Vandeman. Daniel Jackson, a Kanadai Adventista Egyház elnöke kijelentette: „Úgy gondolom, hogy Ted Wilson számára egy tiszta mandátumot nyújtott a kinevező bizottság.

Továbbra is szükség van az imára és támogatásra. Örvendek egyházunk egységének.
Jeffrey Brown, a egyház bermudai elnöke kijelentette: „Boldogok vagyunk. Ő egy erőteljes vezető; elvei hasznára lesznek az egyháznak.”

Az Adventista Egyház egy olyan felekezet, amely a világ egyes területein az elmúlt évtizedekben nagyon gyorsan fejlődött. A tagok körülbelül egyharmada Afrikában lakik, egyharmada pedig Dél- és Közép-Amerikában. Az Amerikai Egyesült Államokban kb. 1,1 millió adventista él, ahonnan az egyház 1863-ban indult. Az Adventista Egyház rendelkezik a világ legnagyobb protestáns iskola- és kórházhálózatával, és segélyprogramokat működtet az ADRA segítségével a nehézségek és katasztrófák elhárítására. Ez a szervezet egy vallásszabadsággal foglalkozó fórumot is működtet, amelyet 1893-ban létesítettek, ma pedig a Nemzetközi Vallásszabadság Társulat néven ismert.

A Generál Konferencia ülésszaka, amelyet ötévenként szerveznek meg, egy nemzetközi lelki és szervezési találkozó, melynek célja a vezetők megválasztása és a Gyülekezeti Kézikönyv, valamint az Alkotmány minőségének javítása. Az ülés július 3-án zárul.

Fordította Barabás Adorján - Zsolt

Megválasztottak az Euro-Afrikai Divizió vezetőit

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Kommunikációs Ügyosztály/ Euro-Afrikai Divízió

A világszéles Egyház delegátusai az atlantai ülésszakon, június 28-án, újraválasztották a 61 éves Bruno R. Vertallier-t az Euro-Afrikai Divízió elnöki tisztségébe. Vertallier-t a egy 246 tagból álló kinevező bizottság jelölte ki, majd a Generál Konferencia 2.410 delegátusból álló nemzetközi testülete, mely egyben az Egyház legmagasabb vezetői testülete, jóváhagyta a kinevezést.

Vertallier egy adventista lelkész-missziónárius családjában nőtt fel. Teológiai tanulmányait a Collonges-sous-Saleve-i  Saleve Adventista Egyetemen végezte, Franciaországban, és doktori diplomát szerzet az Egyesült Államokbeli Andrews Egyetemen. A 36 év szolgálati idő alatt, lelkészként, ügyosztályi igazgatóként szolgált Madagaszkáron, majd tanárként és hivatali állásban Franciaországban, a divizió székhelyénél. Ugyanúgy zajlott a divízió titkárának újraválasztása.

Az 52 éves Gabriel E. Maurer is lelkészi családban nőtt fel. Teológiai tanulmányait Németországban és Angliában végezte. Maurer lelkészként dolgozott, valamint vallás- és teológiatanárként. A divíziónál a Lelkészi Szövetség titkáraként dolgozott 6 évig, majd 2003-tól a divízió titkáraként.

Az ülésszakon új kincstárnokot választottak Peter R. Kunze helyett, aki előterjesztette nyugdíjba vonulási szándékát. Az új kincstárnok, Norbert Zens, 44 éves, tanulmányait a németországi Passau Egyetemen végezte, üzleti adminisztráció szakon. Az egyetem bevégzése után több németországi vállalatnál dolgozott. Később az osztrák Bogenhofen-i szeminárium menedzsere volt, 9 évig. 2004-től a Generál Konferencia Ügyviteli Szolgálatának alkalmazottja.

Fordította Szabó László

Ted Wilson, az új elnök interjúja a vezetésről, az önkéntes szolgálatról és az egyház egységéről

E-mail Nyomtatás PDF Bookmark and Share

Bill Knott és Rajmund Dabrowski interjuja

Mire lesz szükség az új generáció fellángoltatásához?

Néhány órával megválasztása után a Hetednapi Adventista Egyház 20.  elnöke, Ted Wilson interjút adott az Advent Review szerkesztőjének Bill Knottnak és Rajmund Dabrowskinak a G.K. Kommunikácios igazgatójának az új megbizatásával kapcsolatban.

Knott: Széleskörű tapasztalattal a háta mögött, mint voltdivízióelnök az Adventista, milyen jelentőséget tulajdonít jelenlegi megbizatásának?

Wilson: Lehetetlen felmérnem, felbecsülnöm az áldást és az előnyét ezen tapasztalatnak. Egyiptomban  nevelkedtem Nyugat-Afrikában és Oroszországban is tevékenykedtem, valamint más divíziok titkárságaival is kapcsolatban voltam. Ezen tapasztalatok  segítenek felmérni szélesebb körben is a megbizatást. Globális szemléletre segítenek. Mélyebben látom, hogy egy világszéles, nagy család vagyunk. Ami egyesít, nem politikai manőver, sem szabályzati rendelkezések, hanem az üzenet, a Szent Ige és a Szentlélek.

Dabrowski: A pásztoráció első öt éve előkészítette valamilyen módon a jelenlegi megbízatást?

Wilson: Határozottan. Lelkészi munkám első kilenc hónapjában,  többet  tanultam mint a kollégium és a szeminárium egész  ideje alatt. Szükség van akadémiai, elméleti ismeretre, de a pásztoráció egyenesen a harcvonalba helyez. Az emberekkel van dolgod, valós helyzetekben találod magad, valós problémákat kell megoldanod. Idővel mindezek „térdre kényszerítenek”, vezetést kérve.

Reggelente bölcsességért fohászkodom, igényelve a Jakab 5:10. teljesedését. Nincs saját bölcsességem, kapnom kell azt a mennyből. Amikor válságban vagy, akár mint fiatal lelkész vagy vezető, mindig  szükséged van mennyei bölcsességre. A pásztoráció első napjai  alakítottak azzá, ami vagyok, jobban, mint azt elmondhatnám. Áldom Uramat minden átélt tapasztalatért.

Knott: Ezen első tapasztalatok városi környezetben történtek. Hogyan befolyásolja a városi szolgálat tapasztalata, az ön meglátását a nagyvárosi missziójára  vonatkozóan?

Wilson: Már  kezdetben felajánlották, hogy a Greater New York Konferenciánál dolgozzam. Édesapámmal így tanácsolt: Ha kihívást akarsz, menj New Yorkba. Szót fogadtam és az életem megváltozott. New York életem része, és fontos helyet tölt be ma is életemben. Ezt E. White is hangsúlyozta: szimbolúma annak, ahogyan  dolgozni lehet  a világ többi részén. Olyan időben élünk, amikor a világ lakosainak több mint fele, nagyvárosokban él. Ez azt jelenti, hogy mindannyian hordoznunk kell ezen felelősség terhét. Nem evangélizálhatjuk a nagyvárosokat, mint amilyen New York, Sao Paulo, Mexico City, Tokyo vagy Hong Kong egyetlen pontról. Átfogó módon tevékenykedhetünk csupán, és a Prófétaság Lelke tanácsol ,hogy ezt hogyan kell tennünk. Az orvosi misszió elterjedése bizalommal tölt el, segítő kéz ez a sajátos szükségletekben.

Dabrowski: Milyen  tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy vezetőnek, hogy megnyerje az új generáció bizalmát? Az ifjú generáció tagjai közül sokan elégedetlenek az egyházban is.

Wilson: Nehéz kérdés ez, amelyhez megfelelő módon kell közelíteni. A  legfontosabb dolog, hogy az ifjak megértsék ,hogy az egyházi vezetők  nem csupán adminisztratív dolgokkal folglalkoznak, hanem lelki emberek és lelki  eszközöket, a Szent Igét, imádságot használó emberek, akik hisznek az  egyház missziójában, amelyre Isten hívta el őket. Reménykedem abban, hogy egyetlen ifjú vagy felnőtt sem hiszi azt, hogy az egyháztagság csak egy bizonyos szervezethez való tartozást jelent. Hívatásunk van, amely megbízatás, és én hiszem, hogy ifjaink képesek fellángolni ebben a megbízatásban. Igen, lehet, hogy képmutatást is látnak, amit nem kedvelnek. De fel kellene fedezniük az  átfogó képet, a nagy küzdelem  képét, létjogosultságunk igazi indokait. Amikor ifjaink  meglátják  a kezdetet és  a véget, és mindazt ami most van, értelmet nyer a feladat, és erőt kapnak megtenni azt, amit mindannyiunknak tennünk kell. Vezetőinknek alázatosaknak kell lenniük. Jézussal  kell közösségben lenniük, nyitottaknak, fogékonyaknak kell lenniük. Önfegyelemre, kiegyensúlyozottságra van szükség. A  vezetőknek az Igére és a Prófétaság Lelkére kell építeniük ahhoz, hogy tudják, miként kell dolgozniuk.

Knott: A legtöbb vezető önkéntes, aki nem fizetésért dolgozik. Úgy tudom, hogy a jelenben, az egyik gyülekezet presbiteri feladatát tölti be, önkéntesen vállalva ezt. Mit mondhatna  most, ezen nagyszámú önkénteseknek  a helyi gyülekezetekben, akik szombaton prédikálnak, azoknak, akik segítenek az ügyosztályok irányításában ?

Wilson: Az  önkénteseknek döntő szerep jut a gyülekezetekben. Nélkülük semmire sem mennénk. Amikor részt vállalsz, mint gyülekezeti tag, miközben valamennyien egy gyülekezet tagjai vagyunk, nem pénzért teszed. A legnagyobb fizetség látni a megváltozott szívek gyülekezetét, a változást, a lelkesedést az ifjakban, a hitéletükben, a gyülekezet fejlődésében.

Dabrowski: Az egyház  legfontosabb kincse az egység. Mit jelent ez az egység, és hogyan érhető el?

Wilson: Az egyház nem úgy néz ki, mint egy tömeg, amely az úton menete, értelem nélkül, parancsszóra. Lehet, hogy különböző a véleményünk. Különböző kultúrákból jövünk, különbözőek társadalmi hovatartozásaink is. Ami egyesít, több mint a szabályzatok vagy közös hitelveink. Ami egyesít, az a Szentlélek. Szeretett feleségemnek, Nancynek, megjegyeztem, hogy a Földet körüljárhatod, látván a külömböző kulturákat, de a bizonyíték, hogy Isten különleges népe vagyunk az, hogy a Szentlélek összetart minket. Nem hiszem, hogy politikai  okokhoz hasonlítható indoklások egyesíthetnek.

Kiegyensúlyozottaknak, figyelmeseknek és érzékenyeknek kell lennünk. Az egységet nem lehet megmunkálnunk. Igen, mint vezetők reméljük, hogy az embereket irányíthatjuk egy bizonyos irányba. De ha Jézus Krisztus felé segíthetjük őket a Szentlélek hatalmával, egy olyan misszióban, amely az Igére alapoz, tevékeny életre és imádságos életre ösztönöz, akkor  ezek az emberek a Szentlélek által egyek lesznek.

Knott: Mit üzen azoknak, akik talán azt kérdezik, hogy van-e  a vezetőknek valamilyen jelentőségük a jelenben? Mi az, ami az ön szolgálata idején megváltozhat?

Wilson: Nincsenek illúzióim, hogy gyökeres változások lesznek. De a Szentlélek változást fog munkálni. A legtöbb ember nem tudja, hogy mit jelent az egyház vezetése. Ha pedig őszinték akarunk lenni, ez nem is érdekli őket. Ők a gyülekezet lelkészét ismerik, ő a fontos számukra. Lehet, hogy egyesek tudják, ki a Generál Konferencia elnöke, vagy ki a konferenciaelnök, és ezen kívül semmi mást. Nem is az a fontos, hogy ezt tudják. Ami a legfontosabb, hogy az egyház befolyása révén  tudniuk kell, hogy egy  lelki mozgalom vagyunk, amely az Igére és a Szentlélek  átalakító  erejére épít, hogy mind jobban hasonlítsunk Jézusra, és hogy betölthessük küldetésünket. Boldog lennék, ha egy ilyen befolyás lenne érezhető anélkül, hogy ez egy személyhez kötődne.

Dabrowski: Lenne egy személyes kérdésem is: Amikor családjával közölte a megválasztás hírét, hogyan reagáltak?

Wilson: Feleségem egy különleges személy. Olyan mint egy lelki hátgerinc. Szereti Jézust. Tanulmányozza a Szentírást és a Prófétaság Lelkét. Teljes szívből hisz az advent mozgalomban. Amikor  telefonáltam neki, elkezdett sírni. Tudja milyen feszültségek kiállását igényli ezen megbízatás, ugyanakkor a felelősségek súlyát is felfogta, hiszen szemléltük vezetőink  életét. Családom előre néz az isteni vezetésre és az Ő bátorítására. Bízunk Őbenne. Szeretném, ha mindannyian imádkoznátok értünk. Ez a legjobb hír számomra, és nemcsak számomra, hanem az  egyház számára is, mert tudom, hogy részei vagyunk a csodálatos advent mozgalomnak.

Fordította Szabó József

1. oldal / 4