Az Adventista Egyház Jogi Tanácsa szerint az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a múlt heti nyilatkozatában továbbra is védelmezi az egyházakat az állam beavatkozásától. A bírósági döntés arról szól, hogy a kormány nem dönthet egy vallásos felekezet határozata felett, ami az általa fenntartott iskolákban dolgozó tanárokat illeti.
Az egyöntetűen meghozott szavazatok tisztázzák a "pasztoráció egyedi szerepét"(ministerial exception), ami mindezidáig védelmezte a az AEÁ-ban létező egyházakat az állam és a bíróságok jogtalan átfedéseitől, mondta Todd McFarland, aki az Adventista Egyház központi tanácsadó irodájának társtanácsosa. Annak ellenére, hogy a bíróságok már több 10 éve alkalmazták a pasztoráció egyediségét, ez az utolsó döntés a meghatározója ennek az első alkalomnak, amelyen a Legfelsőbb Bíróság beszélt e témáról. Az Adventista Egyház számára ez azt jelenti, hogy nem a bíróság fogja eldönteni a tanáraink és lelkészeink alkalmazását vagy elbocsátását, mondta Todd McFarland, hozzátéve, hogy az egyháznak joga van döntést hozni e dolgokban anélkül, hogy félnie kellene attól, hogy egy bíró megkérdőjelezi az indítékát.
Meg vagyunk elégedve az eredményekkel, mondta Todd McFarland.
A január 11-i határozat visszautasítja annak a tanítónak a vádjait, aki egy michigani lutheránus iskolában tanított. Cheryl Perich lelkészt és tanítót elbocsátották, miután 2004-ben narkolepsziás állapotot fedeztek fel nála, és a betegség miatt nem gyakorolhatta tovább hivatását. A Lutheránus Egyház bebizonyította, hogy Cheryl Perich betegsége és hiányzásai kimerítették az alkalmazottakat és az iskola anyagi forrásait. Ezek ellenére Cheryl Perich azzal vádolja az egyházat, hogy áthágta a fogyatékos amerikaiakra szóló törvényt és azzal fenyegetett, hogy feljelentést tesz az AEÁ EEOC-nál. Miután a Lutheránus Egyház azzal vádolta Cheryl Perich-et, hogy áthágta az egyház belső törvényeit, az EEOC beperelte az egyházat amiatt, hogy Cheryl Perich-et elbocsátotta a munkahelyéről. A fellebbviteli Bíróság megállapította, hogy Cheryl Perich napi 45 percet töltött vallásos tevékenységekkel, ami kevésnek bizonyult a pasztoráció egyediségének betöltésére. A pasztorációs egyediség alkalmazása azt jelenti, hogy az állami hatóságok nem avatkozhatnak be az egyházi döntésekbe akkor sem, amikor az egyház választ, alkalmaz vagy elbocsát személyeket és az elbocsátottak sem adhatják törvényszékre az egyházat.
A legfelsőbb bíróság is másként látta a dolgokat. A legfelsőbb bíróság arról is tudomást szerzett, hogy Cheryl Perich szolgálati lakásban lakott és lelkészként dolgozott. A bírok azt is kiemelték, hogy a pasztorációs egyediség alkalmazásának korlátozása lehetetlen azon alkalmazottak számára, akik főleg vallásos feladatot töltenek be, mert a lelkészek is foglalkoznak anyagi problémákkal és hétköznapi dolgok igazgatásával. Az egyediség minden alkalmazottra ki kellene terjedjen, aki vallásos szervezetet igazgat, istentiszteletet tart, vagy bármilyen fontos vallásos dolgot végez, és még azokra is, akik hírnökei vagy tanítói a saját vallásuknak, mondta Samuel Alito bíró, akit Elena Kagan bíró felügyelt. Az Adventista Egyház volt az, aki sok vallásos felekezet mellett letétbe helyezett egy "amicus curiae" védelmező iratot a lutheránus iskola védelmére. Továbbra értékelte a vallásos nevelés fontosságát a tagok megtartása érdekében és aláhúzta a pasztorációs múltjukat, ami az államtól való távoltartásra épült. A legfelső bíróság határozatának fenntartása érdekében az adventista jogászokat megkérdezték, hogy szabad-e visszaélni az alkalmazottakkal. Egyértelmű, "nem" volt a válasz, de most egyes alkalmazottaknak és biztos, hogy a kevesebbik részének nyújt védelmet a bíróság.
Az adventista jogászok nem akarják, hogy az utcáról összegyűjtött, 12 személyből álló testület döntse el, hogy mi legyen az egyház alapelve és hogy melyik alkalmazott tartsa be, mondta McFarland.
Egy feltételezett esetben, ha egy, a nyugdíj előtt álló lelkészt hitehagyásért elbocsátanak, a korára hivatkozva visszaéléssel vádolhatja az egyházat és találhat egy mentor csoportot, aki rokonszenvez vele, mondta McFarland, sőt az az érv, hogy a bíróság valamiféleképpen el tudja dönteni, hogy egy egyházi határozatnak van-e vallásos alapja vagy nincs, olyan bonyodalmat okoz, ami szükségessé teszi az egyház és állam szétválasztását.
Elizabeth Lechleitner / ANN
Fordítás: Portik Herbert-Zoltán
